Vidor

Augusztus 26. és szeptember 3. között zajlik Nyíregyházán az idei VIdámság és Derű ORszágos Seregszemléje, vagyis a VIDOR Fesztivál. Rengeteg program.
Ma délután volt szerencsénk "belecseppenni". A plakátokon szereplő, úgynevezett kiemelt programokra nem volt lehetőség, de a Kossuth teret, meg a környező utcákat megtöltő számtalan, akár csak pár perces szórakoztató műsorszám között is jó volt kóborolni.
A jövő-menő, sétálgató emberek között régi korokat megidéző, vagy éppen élénk fantázia szülte ruhákban sétálgattak manökenek:

Egy babának (vagy tündérnek) öltözött nő egy nagyobb bábut, ugyancsak valami tündér-félét vitt magával, aki szelíden integetett a gyerekeknek, a bátrabbja kezet is fogott vele:

A bohóc a közönséget is bevonta mutatványaiba, akit kiválasztott, az "segített" is neki:

Másik helyszínen két zsonglőr bohóckodott a mutatványok közben, ők is a publikumot megmozgatva:

Ismét odébb egykerekűn bicikliző fiúk bravúroskodtak, itt például egyre magasabbra emelt kötél fölött ugrattak át:

Kicsit messzebb egy banda nagyszerű dzsesszt játszott:

Egy árnyékos részen két rajzolónál lehetett modellt ülni portréhoz, esetleg karikatúrához:

Egy fiatalemberekből álló rézfúvós együttes térzenét adott. Játszottak például polkát, de a Beatles Hey Jude-ját is:

A Korzó üzletház előtt azt vettük észre, hogy nagymama-korú hölgyek gyülekeznek, egyforma sállal a nyakukban. Ezek készülnek valamire, vontuk le éles elmével a következtetést. Készültek: a Nyíregyházi Hölgykoszorú amatőr kórus is koncertezett.

56 hölgyet számoltam meg, aki nagyon lelkesen énekeltek operettet éppen úgy, mint a néhai Metro együttes Édes évek című dalát, vagy Aradszky László Nem csak a húszéveseké a világ-ját. Utóbbit igazolandó nagyszerű feldolgozásban énekelték a Magna Cum Laude Vidéki sanzon-ját.
Közönség pedig mindenütt volt, és láthatóan jó érezték magukat:

Jó két és fél óra alatt történt mindez. Szinte repült az idő, ahogy az egymástól pár lépésre lévő helyszínek között lófráltunk.
Nyugodt emberek között, akik sétálgattak, vagy, ha éppen igyekeztek is valahová, megálltak egy pillanatra megnézni, mit is csinál éppen a zsonglőr, vagy meghallgatni egy zeneszámot.
Nem volt tülekedés, hangoskodás, nem bömbölt fülsértő zene a képünkbe, nem telepedett ránk az odasült étolaj szaga.
Szórakoztató volt, kellemes, kikapcsolódás.
Élmény.
(Míg el nem felejtem, pénteken helyi idő szerint 19 órakor a Csík zenekar és Lovasi András koncertezik ! :)

Méz-madzag akció

Dícséretes kezdeményezés: ingyen uzsonnát adni országszerte az ovis és általános iskolás gyerekeknek. Támogatni kell őket nem csak szellemi, de fizikai fejlődésükben is. Ők jövőnk zálogai. Kapjanak tejet, kiflit. Aztán almát is. Dícséretes. Kár, hogy mindezt a politikusok irányítják. Ők ugyanis már régen voltak gyerekek, így elfelejtették: a tanév már elég régóta mindig szeptember 15-én kezdődik. Nem lenne tehát egy valóságtól elrugaszkodott ötlet, hogy az uzsonnát – ha már adják – akkor ettől az időponttól adják. De általában valahogy nem sikerül tartani ezt a dátumot, idén sem lesz ez másként. Valahogy mindig későn születnek meg a döntések, valahogy mindig későn kezdődhetnek meg a közbeszerzések, valahogy mindig van a vesztes pályázók között fellebbező, aki még egy-két hónapot hátráltatja is az ügyet, valahogy mindig van valami gond a kifizetések, az elszámolások körül. A napok meg olyanok, hogy csak telnek egyik a másik után, uzsonnaszünet uzsonnaszünet után. És akkor még nem beszéltünk például a kaja minőségéről, ami – mondjuk úgy – nem mindig felel meg a megígértnek, aztán arról, hogy az iskoláknak nincs (vagy csak kevésnek) lehetőségük tárolásra. Dícséretes kezdeményezés. De mintha a gyerek lenne a legkevésbé fontos ebben a sztoriban. Inkább az állandó választási kampányban lévő politikusok akarják beetetni a felnőtteket – a gyerekeiken keresztül. Tejjel, kiflivel. Vagy sajttal, meg keksszel. Mondják, majd osztanak mézet is. Biztos lesz hozzá madzag is. Elhúzzák az orrunk előtt.

                                                                                (fotó: nlcafe.hu)

Morzsák II.

Hétvége.
Falunap(ok).
1.
Szekuritisek. Általában nem sok dolguk van. Csak kell legyenek. Elhesegetik a jónépet a színpad elől (van, ahol azt sem), esetleg nyomakodnak a "sztárvendégek" autóinak utat nyitva a tömegben.
Fiatal cigány fiú. Látszik, hogy nem régi szekuritis, helyi "igazolása" a váradi cégnek. És tetszik neki, hogy ő most valaki lett. Láthatóan viseli a funkciót. Egyenruhát is kapott, feketét. Bár dögmeleg van, szabályszerűen rajta a nadrág, a dzseki, a sapka. Minden nagy rá. A nadrág a bokájánál vagy öt redőt is vet, mielőtt megáll a cipőjén, a dzseki válla a felkarja közepéig csüng. A dzseki alól gumibot kandikál ki elől és hátul is - a kezét nyugtatja rajta, miközben fel s alá sétál a tömegben. Szemmel tart. Később ugyanezt hátratett kézzel teszi. Próbálgatja, melyik hatásosabb. Csak maga figyel magára. Úgy tűnik, ezzel elégedett is. Néha odamegy a csak pólós, kupacban álldogáló kollégákhoz. Nem felejti el, hogy kezet nyújtson annak, akivel még nem találkozott. Ő is tagja a csapatnak.

2.
Templom. Búcsú.
Ünnepi szónok, nem mindennapi szónoki tehetséggel. Sokan kíváncsiak rá. Sokan fotóznak. A férfi többször is előrenyomakodik, kattint, majd visszanyomakodik a tömegbe. Kezdődik a beszéd. Előrenyomakodik. Fotóz. Aztán eldönti, hogy videózásra állítja a masinát. Lenyomja a gombot, megvillan a kis piros gomb. Pár perc után elzsibbad a karja. Megoldás keres. Talál. Oldalra araszol, kicsit természetellenes testtartásban, de le tudja tenni a gépet az egyik oldalsó oltárra. Igazít rajta. Vizsgálgatja. Igazít rajta. Jónak gondolhatja, mert otthagyja. Azóta már biztos tudja, amit én hátrébbról láttam: nagyszerűen megörökítette, hogyan égett a szónok előtti gyertya negyed órán át, mig a beszéd tartott. Lehet, csak a hangot akarta. Az biztos jól sikerült.

3.
Falunap. Kora délután. Hőség. A színpadon kisiskolások. Órákon át. Egymást váltják az osztályok. A színpad mellett tűz a nap, a színpadon a tető alá szorul a meleg. Miért mindig és mindenhol a délutáni hőségben küldik a gyerekeket színpadra?
Estefelé csúsztak a programok. Ez még jó is így - mondta az egyik rendező - legalább enyhült a meleg. Tényleg. Talán eleve lehetett volna gondolni rá, hogy augusztusban lehetséges kánikula. Volt már rá példa.

Híd állott...

Az Érmihályfalva meg Érsemjén közös határán lévő híd - pontosabban ami maradt belőle - legutóbbi fotóival még adós vagyok. Ezt törlesztem most.
Arra, hogy itt korábban egy akár több száz évet is "megélt" híd volt, már csak ez a fal-maradvány emlékeztet:

           Így néz ez ki távolabbról:

           A víz most csupán egy műanyag vezetéken folyik keresztül:

A korábbi medret jól feltöltötték, lehengerelték (az alábbi fotó alján), és gyanítom, erre azért van szükség, hogy bírja a további feltöltést, amit az oldalt magasodó tetőn lévő országútig fognak emelni:

A két partoldal pedig majd szépen összeér, az újraaszfaltozandó országút pedig már nem hídon, hanem egy dombon fut majd át, melynek tövében, ott alant, egy fekete műanyag csőben csordogál majd a Csíkfolyás.
A régiek még emlékeznek rá, hogy azt valaha Füzes pataknak hívták.
Majd soká az akkori öregek meg fognak (talán) emlékezni rá, hogy itt valaha híd állt:

Amnézia

Itt valaki beteg!
Emlékezetkiesése van.
Mint arról az előző bejegyzésben írtam, egy nagyváradi orvost azzal vádolnak, hogy illegális operációkat, meg gyógyszertesztelést végzett.
Erre megszólalt a Gyógyszerészeti Országos Ügynökség szóvivője, hogy a tesztelés körül minden rendben volt, sőt, azt, további kórházakban is végezték. Asszonygya a hölgy, hogy minden engedély megvolt, sőt, azokat az űrlapokat is látták, melyeken a betegek adhatják beleegyezésüket, hogy vállalják a tesztelést. Érted?! Az üres űrlapokat kérték ellenőrzésre, aztán azzal nem törődtek, hogy valóban kitöltik-e azt a páciensek. Csúcs! (Ezek vajon mit szednek, és hogyan lehetne szerezni belőle?)

Azt is mondja a szónak vivője, hogy az engedélyek között ott volt a kórház menedzserének beleegyezése, mert, hogy az is kell. Erre a menedzser - aki azóta már máshol menedzser - állítja, hogy nem így van, ő csak véletlenül szerzett tudomást az egészről, amikor a megrendelők egy fax-üzenetben érdeklődtek a megbízottjuktól, hogy na, mizu?  Akkor most hogy is van? Nekem úgy tűnik, valaki mintha nem mondana igazat = hazudik. Vagy valaki nem jól emlékszik. Vagy emlékezetkiesése van. Amnézia. Lehet, ez is egy mellékhatás, hiszen azt sem tudják pontosan, kik, mennyi ideig és mit szedtek, és annak milyen (mellék)hatásai vannak. Lehet, a menedzsert is beetették. Meg a szóvivőt is. Esetleg maga a doki is bekapott néhány perullát.
Kollektív amnézia.
De csak a betegség úgynevezett funkcionális megközelítésével állhatunk szemben, ami ugye azt jelenti, hogy csak bizonyos emlékezeti funkciók nem működnek, az emlékezeti rendszer nagyobb része okés. Mert ugye arra mindenki emlékszik, hogy volt tesztelés. Meg arra is, hogy ehhez bizonyos engedélyekre szükség van. Arra már nem egyformán, hogy ezek az engedélyek megvoltak, vagy sem. Arra is emlékeznek, hogy az ilyen tesztelésekért fizetni szokott a megrendelő. Utóbbi ezt most is bizonyára megtette, csak a pénz útjára nem egyformán emlékeznek. A hírbe hozott orvos arra is emlékezett, hogy mielőtt bezárnák valahova, ahol aztán majd bekaphat valamit, és az nem biztos, hogy pirula lesz, neki jó lesz külföldre távoznia. És mivel emlékezete nem csalt, az USA-ba lépett, mert ott voltak megbízható "ügyfelei", még 1989 előttről - így mondják.
Kérdés, mire emlékeznek a páciensek?
És később mire emlékezhetünk majd mi, hogyan zárult le ez az ügy?
Tényleg, milyen páciensek?
Meg milyen ügy?
Mit is, mit is akartam?
Ja, valami pirulát kellene bevegyek!
De minek is? És vajon hova tettem?!

Orvosi eset

Bár már napok óta az Érmihályfalva és Érsemjén közötti híd lerombolásának újabb stádiumáról akarnék értekezni, most megint a téma elé "tolakodott" egy másik. A délután érkezett egy közlemény a szerkesztőségbe, és nemrég dolgoztam fel, ez az.
Regényírók tollára való eset, érdemes elolvasni. A nagyváradi szülészet nőgyógyászati részlegén egy orvos, aki nem mellesleg maga a részleg vezetője, de korábban igazgató is volt, meg az egyetemen tanár is - illegális műtéteket végzett a kórházban, vagyis olyanokat, amikre nem volt meg a képesítése. Ráadásul gyógyszerteszteket is végzett olyan betegeken, akik nem is tudták, hogy ők a fehér egerek.
Annak reményében, hogy elolvastátok az előbbi linken a sztorit, és tudjátok most, hogy miről beszélek, néhány kérdés, vagy inkább egy kis tűnődés.
-Egy kórházban zajló műtéthez kell ugye műtő, orvosi felszerelés, személyzet - senkinek nem tűnt fel, hogy ez a doktor ezt nem végezheti? A beteg, és annak rokonai esetében a kérdés nem érvényes, mert azok gondolom örültek, hogy van kinek odadni a csószópénzt, és a jónevű igazgatóúr maga operál.
-Az operációk egy részét újra kellett végezni, a kórház plusz költsége 50 ezer lej. Bűncselekmény elkövetésével - emberek életének veszélyeztetésével - okozott tetemes kárt. Miért gondolom, hogy nem fizettették ki vele?!
-A betegeknek nem szólt, hogy gyógyszereket tesztelnek rajtuk. Naná, hogy nem, mert akkor be kellett volna jelenteni a tesztelést, amiért a megrendelőnek fizetnie kell a kórháznak. Így meg fizetett - gondolom valamivel kevesebbet - a dokinak, és mindenki jól járt. Mármint a beteget kivéve, aki semmiről nem tudott, sőt, ma sem tudja, milyen szert vagy szereket etettek meg vele, aztán annak lesz-e valamikor valami következménye.
-Esetleg a gyógyszerek gyártóinak is lehetne feltenni néhány kérést, közben pedig megkínálni őket a saját bogyóikkal...
-Kardinális kérdések következnek: -ha az ügy még a tavasszal kitudódott orvosi körökben, miért kellett titkolni fél évig? Csak nem azért, hogy a jó doki közben kiléphessen az USA-ba, s ott legyen ideje bevenni magát a kapitalizmus dzsungelébe? Mit kellett volna elkövessen, hogy a határon esetleg megkérdezzék tőle a határőrök - kik körében éppen azokban az időkben volt nagy riadalom a vesztegetések és csempészések (egy részének) leleplezése okán - hogy: "Ángyi te ducs, doktore, hö?
-Hogyan lehet, hogy miközben 20 csecsemő halálában találták részben felelősnek korábban, simán újra vezető pozícióba került? A gyerekek szülei biztosan egyetértenének azzal, hogy ez az ember vezetőnek született, szikét a kezébe.
Ha mindezt összevetjük azzal, hogy már 1989 előtt is összeütközésbe került a törvénnyel, akkor nem sokat van min csodálkozni. Mert ugyen nem a politikai ellenállása, meg a diktatúra elleni kűzdelme okán történt az, ami akár még magasztossá is tehetné a történteket, hanem seftelt - úgy mint most is. Most a betegek életével, akkor meg valutával, meg műszaki cikkekkel, amiket az amerikai rokonoktól kapott (annak idején azért onnan sem kapott mindenki...). Lám, milyen jó, hogy vannak amerikai kapcsolatai. Most van, hol meghúzza magát.
Egészségügy. Románia.

Morzsák

Hét vége.
Falunap(ok).
1.
Délután. Gyerekek a színpadon. Táncolnak. A színpadtól karnyújtásnyira néhány pad. Ezeken, az első sorokban, idős nénik ülnek. Kezükben az elengedhetetlen "punga", egyik-másik görbebotra támaszkodik. A hangszórókból bömböl a zene. A hangszórók kb.1 méter 12 centire vannak az első sortól. Amikor előre megyek fotózni, a hangszórók előtt szabályosan remeg rajtam a nadrág a dübörgéstől. A nénik órákat ülnek ott. Szemük sem rebben. Én már 8 másodperc múlva lefordultam volna a lócáról. Adott pillanatban hirtelen elcsitul a zene (oh, áldott csend!). A hangosítók új csörömpölést kereshetnek, közben váratlanul egy hatalmas "bumm" szökik ki a zenedobozból, és ezáltal a hangszórókból. A publikum fele az infarktus széléről jön vissza. A nénik épp a csendet kihasználva beszélgetnek, és csak rosszallóan pillantanak a hangosítók felé, hogy no-no! Bírják a gyűrődést.
2.
Esteledik. De a kocsma bezzeg hangos. Meg a célbadobáló sátrának környéke is. Tíz gúlába rakott üres konzerves dobozt kell letarolni 3 dobásból. 3 lej egy menet. A nyeremény egy üveg bor. Három legény veti magát a kűzdelembe. Előbb egyenként, aztán felosztva a 3 dobás jogát egymás között. Nem olyan könnyű, mint tűnik. A napokban adta a tévé 138. alkalommal azt a Bud Spancer-filmet, melynek egyik jelentében Terence Hill fogadást köt egy kocsmárossal, hogy utóbbi nem tud annyi narancslevet facsarni, hogy ő ne igya meg. Rendesen egy pohár narancslé 50 cent, a fogadás tétje 10 cent. A kocsmáros nyer, de közben megitat a másikkal vagy 10 pohárral. Itt is ez játszódik le. A fiúk kifizetnek vagy 10 menetet (=30 lej), mire megnyernek egy kb. 9 lejes üveg bort. Nagy az öröm. A játék folytatódik. A bor fogy. A játékkedv nő. A célzási készséget egyre jobbnak érzik. Pedig nem az. Bor már alig van. Pénz is. A labdák néha már a sátor teteje fellett zúgnak el. De nincs idegeskedés. Szinte az üveggel egyszerre ürül ki a buksza is. Jót szórakoztunk.
3.
Késő este. Koncert. Bömböl a zene. Fiatal házaspár. A férfi ölében pár hónaposnál nem nagyobb gyerek. Mindent jól hallanak, szemben a hangszórókkal, azoktól kb. 6,5 méterre. A gyerek csodálatos módon elalszik. Egy idő után érzik, túl hangos. Még felébred a gyerek. Nem szeretnék, valamit tenni kellene. Az anya elővesz egy kendőt, letakarja a gyerek fejét. Hmmm. Sem oldalra, sem hátra nem lépnek egyet sem. A kendő bizonyára jó hangszigetelőből készült. A gyerek tovább alszik. Ő fog majd sok-sok év múlva az első sorban ülni.