Mióta törvényben mondták ki, hogy akár börtönre is számíthat az, aki tiltott pirotechnikai eszközök használatával vezeti le az óév búcsúzása feletti örömét, azóta vitathatatlanul kevesebb az emberre a frászt hozó durrogtatás. Igaz, számomra kissé homályos a hivatalos megfogalmazás, miszerint „bűncselekménynek minősül a II.-IV. osztályba, a T1 és T2 kategóriába, illetve az I. osztályon belüli, durranó hatású pirotechnikai termékek lakosság felé történő forgalmazása”, mert szerintem ezt csak szakemberek értik, én csak annyit tudok, hogy durran, vagy nem durran.
Persze azt is tudom, hogy nincs az a fenyegetés, amivel teljesen meg lehetne akadályozni ezt az eszelős „szórakozást” – amit én nem értek. Nem zárom ki, hogy bennem a hiba, de akkor sem.
Szilveszterkor direkt figyeltem néhány petárdázót. Meggyújtották a kis (vagy nagyobb) rudacsot, és eldobták, majd várták a robbanást. Ami vagy jött, vagy nem. Ha igen, akkor elégedettnek tűntek, főleg, ha valaki még meg is riadt. Ha nem, akkor mormogtak valamit az ismeretlen gyártónak címezve, hogy mit csinált volna inkább petárda helyett.
Aztán azokat sem értem, akik a kiürült pezsgősüvegeket a földhöz csapva remélnek egy jobb új évet, mert szemmel láthatóan nem a törött üveghez kapcsolódó néphitben bízva teszik.
Azt hiszem, ilyenkor szokták mondani, hogy lám–lám, milyen kevés is elég a boldogsághoz...
Aztán arra gondoltam, hogy miért is akarom én mindezt megérteni?! És miért pont szilveszterkor?! Hiszen annyi mindent nem értek év közben sem, micsoda azokhoz képest egy kis szilveszteri petárdázás, meg üvegtörés?! Sőt, a szilveszteri petárdázás legalább egy megbízható történés, amire halálpontosan számítani lehet.
Azt hiszem, itt abba is hagyom a fejtegetést, mert a végén még eljutok a tiltó törvény megkérdőjelezéséig. Arra meg már gondolni sem merek, hogy esetleg én is...
(Illusztráció: parameter.sk)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése