Már nem tudom pontosan, de úgy 32 évig voltam vonalas telefon előfizetője. Voltam, írom, hiszen ennek a korszaknak vége.
Annak idején, tehát 1988-ban (maradjunk ennél), nem volt olyan egyszerű telefonhoz jutni. Mint sok minden egyébben, ebben sem volt válogatás (mondom a fiatalabb olvasóknak), tehát, hogy melyik szolgáltatót választod, annak milyen szolgáltatását. Volt A TELEFON, és kész. Elő kellett jegyeztetni és majd valamikor kaptál, ha "lett vonal". Valójában szerencsém volt, mert a közelünkben lakó szüleimnek volt, és akkoriban divat volt az úgynevezett ikertelefon. Mi is ez? Egymástól külön lehetett hívni, ám ha minket hívtak - egyik vagy másik készüléket - mindkettő csengett. A hívást sem a mai értelemben kell gondolni, hiszen a készüléken nem is voltak számok, meg tárcsa (amelyiken volt, az sem ért semmit), a kagyló felemelésére jelentkezett a "központos", aki megkérdezte, hogy kivel szeretnél beszélni, és a kézi kapcsolásos központ révén megteremtette az összeköttetést. Ilyen telefonos központokat lehet látni esetleg a régi filmekben, amikor az ott dolgozók "dugdossák a kábeleket". Mi voltunk a 97/A szám, az A jelentette az "ikerséget".
A változás "a változás", vagyis 1989 után jött ebben is, amikor majd évek múltán modern, automata központra váltott a szolgáltató, hatjegyű számokat kaptunk és 1998-ban megjelent a város első, egyben egyetlen telefonkönyve (kiadta a Nyako Meteor cég, a cím- és hátlapon Dérer Ferenc fotói voltak a város ismert épületeiről). Aztán jöttek majd a mobiltelefonok, a számos szolgáltató az ajánlataikkal, és lassan kiszorult a vonalas.
Így járt az én esetemben is. Már évek óta csak a legegyszerűbb előfizetési módon üzemelt, ahogyan mondani szokás: érdeklődés hiányában. És most ennek is vége lett.
A 35-52-57-es számon tehát senki ne hívjon ezután.
Bár évek óta nem is keresett már senki vonalason.
A "kis zöld telefonkönyv" elő- és hátlapja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése