Nincs az a focicsapat és drukkerhad, melynek nem akadt gondja, sőt, nem akad gondja minden meccsen a játékvezetővel. A bíró alapból hülye, és a q..va anyját - ez egy alapvetés, és ezúton kérek elnézést minden játékvezetőtől, de ezt ők maguk is tudják, nem mondtam semmi meglepőt.
A szabályt erősítő kivétel lett a holland Dennis Higler, aki a magyar-azeri EB-selejtezőt vezette. Ha valaki elképzelhetetlen módon mégsem tudná: a vasárnap esti meccs utolsó utáni pillanatában a sípmester egy szabályos gólt nem adott meg a vendégeknek, így a magyar csapat megtartotta igen sovány, 1-0-ás győzelmét. Ennek fényében az, hogy a bíró "nem hülye", természetesen nem egészen igaz, hiszen az azeriek szemszögéből totálisan az volt, a magyarokéból pedig csak azért kevésbé, mert a javukra tévedett, egyébként meg...
Az is a magyar csapat kezére, vagy inkább lábára játszott, hogy ebben a sorozatban még nem vezették be a videobírót, tehát nem volt visszanézés, azt pedig, hogy valójában mi is történt a tévékommentátorok is csak utólag tudták rekonstruálni. Az biztos, hogy a magyarokban - játékosokban és szurkolókban - megfagyott a vér, hiszen míg az első félidőben tél-túl jól játszott a csapat, akár 3 - 4 gólos előnyre is szert tehetett volna, ám csupán egy részben szerencsés, ám kétségtelenül jól eltalált bombagóllal vezetett, a második játékrészben szégyenleteset produkált és újra a megváltó utolsó sípszót kellett várni. Az nem lehet, hogy megint az utolsó percben ússzon el a győzelem, kaptunk a fejünkhöz, egy pártatlan néző ellenben joggal mondhatta, hogy bizony megérdemelnék... Hab a tortán, hogy a talán túl sokra is tartott Dzsudzsák Balázs, a csapatkapitány, amikor Marco Rossi lehívta a pályáról, nem fogott kezet a kapitánnyal, hanem durcáskodott, mint egy kiskölyök. "Még játszottam volna", magyarázta utólag. Igen? Hát miért nem játszottál addig, b@meg!? Hiszen hány meg hány, a lelátón ülő gyerek példaképe vagy, és akkor ilyet?!
A magyaroknak kedvezett, hogy a vetélytársak döntetlen játszottak, így maradt esély a továbbjutó hely megszerzésére. A remény hal meg utoljára, szokták mondani, amikor még van egy utolsó szalmaszál. A magyar labdarúgó válogatott esetében valóban meg is szokott halni az utóbbi év(tized)ekben, kivétel a legutóbbi EB. Kudarcok megmagyarázására szokott elhangzani, hogy: győzelemmel felérő vereség volt. Ezekkel az a baj, hogy nem jár értük pont (érem, kupa, lóvé). Ha a magyar - azeri meccset nézzük, talán lehetne mondani, hogy vereséggel felérő győzelem volt? A játék képe alapján bizonyára, de szerencse még akkor is járt érte a három pont, ha az azeriektől bocsánatot kérve a bíró utólag beismerte a tévedését. És ez a legfontosabb, meg az, hogy az a bizonyos remény még él, ha csak lélegeztetőgépen is.
A kimerevített képen látszik: nem kezezés volt, a labda az azeri játékos hasáról pattant a hálóba...
(Illusztráció: blikk.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése