A síkos úton óvatosabban vezet az ember. Legalábbis megpróbálja.
Nem tesz hirtelen mozdulatokat, mert abból csak baj lehet. Legalábbis megpróbálja.
A falut kettészelő főút melletti járdán két nő lépegetett. Óvatosan tipegtek, karolták egymást, ha egyik esik, legalább a másik is. Ránézésre, mert megismerni, olyanoknak tűntek, mint akik utcahosszan szokták vinni a szeretet hatalmának üzenetét, be-bekopogva a kapukon.
Hirtelen megtorpantak, mintha megriadtak volna valamitől, majd hadonászni kezdtek. Az árokparton felhalmozott hótól nem láttam, mi a pánik oka, ám fél másodperc múlva egy fekete valami perdült ki két hóbucka között, az úttest irányába. Léptem a fékre, éppen annyira lassultam, hogy egy, bizonyára nagy fenyegetést jelentő, féltéglányi kis kutyával néztem szembe, aki az aszfalt szélén torpant meg, csodálkozva - pislogva. Ezt mindketten megúsztuk, mondhattuk volna, ha értettük volna egymás nyelvét.
A veszély elmúlt.
Számunkra.
A visszapillantóban még láttam, amint az egymást karolók, mit sem érzékelve a történtekből, éppen csengettek a sorra került kapunál.
(Illusztráció: hír9.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése