Én, a lepkeidomár

A korábbi bejegyzésben a Székelyszentlélek felől megközelíthető Jézus Szíve kilátót ajánlottam figyelmetekbe, mint alternatív látnivalót Székelyföldön, most itt egy újabb: a parajdi Lepkeház.

Bizony, bizony, ki gondolta volna, hogy a Sóvidéken, ahol a bányába, meg a strandra tódulnak a népek, trópusi környezetet találni?!

Parajdon sokfelé hirdeti magát a lepkeház, azzal, hogy ott trópusi lepkéket látni. Nosza, ha felhozott a busz a bánya mélyének sokadalmából és a strand sós vizében is kilebegted magad, irány. Nincs messze a központtól, táblák irányítanak. Modern épület, kellemes környezet.

Az előtér egyben ajándékbolt is, ahol mondjuk levendulás párnát is vehetsz, de azzal sem kell már vesződni, hogy az ember, mint az én gyerekkoromban, lepkegyűjteményt gombostűzzön össze: itt profin elkészített, rámába foglalt mini-gyűjtemények kaphatóak igen szemrevaló 6 - 8 példánnyal. 

Belépünk a hálóval védett ajtón az úgynevezett "röptérbe". Máris száll szembe egy-két tenyérnyi lepke. Fajtájukat nem ismerem, de szépek. Aztán körben a falon, a plafonon, a jellemzően trópusi dísznövényeken, de a padlón is fel lehet fedezni a tarkaszárnyú sokaságot. Kint sem volt hideg, de bent meg éppen meleg volt, naná, trópusi környezetet ígértek. Kis szökőkút partján egy tányérka, azon narancs és banándarabok - terített asztal a lepkéknek. Mintegy körítésként egy-egy pár hullámos papagáj és zebrapinty színesíti a helyiséget. Senkire nem kell rászólni, hogy ne hangoskodjon, a lelkes gyerekekre sem, mintha mindenki érezné, ez a csend helye. Így is készülnek a fotók, videók. Magam is a középpontba kerültem, amikor hirtelen egy hatalmas, a barna és sárga több árnyalatában pompázó egyed a tenyerembe szállt. Jó kérdés: de miért volt kinyújtva a kezem?! Fogalmam sincs, egyszer csak ott álltam, tenyeremben a pillangóval, és tűrtem, illetve tűrtük, hogy a csodálkozók fotózzanak. Mármint a kezemen a lepkét, én, a lepkeidomár, nem voltam olyan érdekes. Annál inkább az a "keltető, ahol a bábokból lepkék "születnek", s egy kis türelemmel ez akár nyomon is követhető, hiszen annyi van, hogy mindig van történés.

Mi visz rá valakit, hogy Parajdon, egyáltalán bárhol lepkeházat létesítsen? A tulaj házaspár hölgy tagjától megtudtam: pedagógusok akik Angliában éltek pár évet, nem is rosszul. Ám hazavágytak és valamihez kezdeniük kellett. A katedra nem vonzotta vissza őket, valami különlegeset szerettek volna s mivel "odakint" is jártak lepkeházakba, hát ez lett. De mit csinálnak a trópusi lepkékkel ott, ahol a tél nem gyerekjáték? Hát télen nincs lepkeház - úgy értem, üresen áll. Tavasszal újra kezdik. Hogyan? Bábokat rendelnek interneten Afrikából, Ázsiából, Dél-Amerikából, aztán jöhet a mehet.

Azóta is gondolkodom: mire jó egy lepkeház? 

Talán arra, hogy gyönyörködjünk a látványban. 

És ahogyan visszaemlékszem - mert ott valahogy eszembe sem jutott - a nyugodtsága miatt. Megnyugtató volt leülni egy padra és csak nézni a lepkéket. 

Talán több lepkeház is kellene.