Csak néztem, mint a moziban...
Ácsorogtam a piacon. Nézelődtem, vártam, hogy összegyűljön a hazavivendő csomag. Az átellenes asztalsornál almát mért egy eladó. Sorállás volt. Egy hölgy kezében három kiválasztott darabot szorongatott, azokkal araszolt előre, hogy a mérleghez érjen. Túl soknak vélhette az erre szánt időt vagy már ez volt az eredeti terve? Nem tudom, de adott pillanatban óvatosan a másik kezében tartott reklámszatyorba csúsztatta a gyümölcsöket, még várt pár pillanatot, majd látva, hogy nem történik semmi, óvatosan körülnézett, lassan kiállt a sorból és elballagott.
Egy másik asztalsornál ládából szilvát kínáltak. Éppen nem volt érdeklődő, pontosabban mit is beszélek?! Igencsak temperamentumos hölgy viharzott el éppen, odaérve belemarkolt, majd le sem lassítva lépteit, ment tovább. Az árus észre sem vette, éppen háttal állt, a másik sorról szólt utána valaki, hogy ez meg mi volt?! "Meg kell kóstolni, mielőtt veszünk belőle, nem?", jött a talpraesett válasz, de persze esze ágában sem volt a vásárlás, már ott sem volt.
Mint mondtam, néztem, mint a moziban. Mindkét személyt ismerem, szokás mondani a hasonlóakra, hogy "köztiszteletben álló lakosok". A köz számára továbbra is azok maradnak, nekem ellenben már csak a fenti esetek villannak be, ha találkozunk. Meg akkor is, ha hallom/olvasom, milyen sziklaszilárd tanácsaik vannak a köz javára.
Hogy írjak neveket is?
Ugyan már. Te írnál? Meg minek is? Mindenki a saját értékrendjével.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése