Mindannyian ismerjük a hét végén lezajlott választás eredményét, így nyugodtan kijelenthetem: óriási sikert értünk el. Bebizonyítottuk, hogy valós tömeg áll a hátunk mögött, bármit mondanak is ellenfeleink, akik az utóbbi hetekben lejáratásunkra fecsérelték azt az energiát, amit a magyarság érdekében kellett volna felhasználjanak – mert bizony lett volna mire. Minden áskálódás ellenére kijelenthetem, hogy megmutattuk az igaz, valós utat, azt, amit a nap mint nap sok veszéllyel szembenéző magyarságnak követnie kell. Persze, lehetett volna jobb az eredmény, sokkal jobb, ha ellenfeleink nem fordulnak ezer éves nemzetünkhöz méltatlan eszközökhöz, ha meghallják szavunkat, és még idejében elfogadják a feléjük nyújtott kezünket, ha belátják az összefogás szükségességét, amit mi elejétől fogva szorgalmaztunk. Sajnos, inkább a maguk útját akarták járni, és most bebizonyosodott – már nem először –, hogy rosszul döntöttek: bennünket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Így egyértelmű, hogy őket terheli a felelősség abban, hogy a szükségesnél, sőt, a lehetségesnél is gyengébb lesz jelenlétünk a törvényhozásban, holott szavazóink sokkal többet érdemelnek, hiszen ők.... – tessék?
Mi az, hogy nem ezt? Mit kevertem össze? Ja, tényleg, ez a jövő heti beszédem. Na, akkor ez lesz az:
Kedves barátaim, sorstársak, magyarok!
Közeleg a sorsdöntő perc...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése