Ismét évforduló, 23 éve volt a romániai „forradalom”. Most sem vagyunk nyilatkozatok híjával – sosem voltunk... Mégis inkább abból a Hankiss Elemér–interjúból idéznék, amit bár a neves szociológus–filozófus persze nem a romániai események kapcsán adott még a nyáron (és amit a minap ismételt meg egy kereskedelmi tévécsatorna), de ahogyan Magyarországról „látleletet” vett ugyancsak az elmúlt 20 év alapján, hát, mintha nekünk (is) szólt volna. Elvesztegetett, elkótyavetyélt két évtized van mögöttünk – mondta. Vitathatatlan, hogy vannak bizonyos előrelépések, épült ez–az, de távlatokban gondolkodva nem fejlődtünk. A társadalom szétszakadt, a politikai vezetők túlnyomó többsége pedig csak annak gyakorlása miatt törekszik a hatalomba, nem jó eszközként való kihasználásának vágyával. A médiát is kárhoztatta, mely inkább népbutító lett, mint népnevelő. (Élő példaként azonos időben egy másik csatornán éppen a szinte kilóra gyártott „tehetségek” felfedezése zajlott, és az áldott állapotban lévő műsorvezetőnő úgy kiabált órákon át, hogy félő volt, idejekorán beindul a szülés...) Önkritikát is gyakorolva az értelmiséget nevezte meg legfőbb felelősként, mely vagy a politikum, vagy a biznisz felé hajlott el, nem termelve ki saját utánpótlását, a szellemi fejlődést is sutba dobva. Egy ismerősöm találó megfogalmazása jutott eszembe, miszerint a „diplomagyárak” ontják a végzősöket, ám nagyon kevés közöttük az értelmiségi. Bizony, nem túl optimista gondolatok egy „forradalmi” évfordulón. De, hát milyenek is lennének, hiszen az is szépnek indult, aztán itt tartunk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése