"Kedves Isten!"

A Mikulással kapcsolatban négy korszak van, mondják:
-amikor hiszel a Mikulásban,
-amikor nem hiszel,

-amikor te vagy a Mikulás,
-amikor úgy nézel ki, mint a Mikulás.
Azt hiszem, bármelyik ránk vonatkozó korszakban is vagyunk mi, felnőttek, mindig élmény az első korszakban lévő gyerekek Mikulásnak címzett leveleit olvasni. Az őszinteséget. A bizalmat. A világ jóságában még nem megingott hitet.
Pótolhatatlan ereklye vagy emlék szerintem egy szülőnek a gyereke által e témában ír levél.
A napokban Nyíregyházán, egy egyházi elemi iskolánál láttam a következő karácsonyi leveleket:
-"Kedves Isten! Az álarcos bálon ördögnek fogok öltözni. Ugye, nem baj?"
-"Kedves Isten! Ha elhoznád nekem Aladdin csodalámpáját, bármit kérhetnél érte cserébe, kivéve a pénzemet, és a sakk-készletemet."
-"Kedves Isten! Hozzál nekem egy pónilovat. Még soha nem kértem semmit. Utánanézhetsz."

                                                                                                                            (Illusztráció: csaladvilag.hu)
Ha van a témába vágó emléked, írd meg (rczcs@citromail.hu), hogy itt közzétegyem.