Bár nem egy konkrét ügyre összpontosítva írtam meg az előző bejegyzést, mégis, mivel az ürügyet szolgáltató esetet sokan ismerik, ők aszerint is reagáltak. Mások meg az általános mondanivalóra.
A konkrét esetre kicsit visszatérve: már egy nap alatt is sok minden történt, például töméntelen holmit ajánlottak fel egy erre a célra létrehozott közösségi oldalon jótékonysági licitre. Egy újabb bejegyzést érne meg, hogy hányan tekintik ezt egyfajta jótékonykodási köntösbe bujtatott szolid lomtalanításnak - de ne kukacoskodjak már annyit, még a végén kerékkötőnek fogok tűnni.
Vissza a reakciókra: ezek egy része a bejegyzés alá érkezett, másik része privát beszélgetésben. Előbbiek bárki által láthatóak, utóbbiak a beszélgetőtársak beleegyezésével kerültek bele az alábbi kis válogatásba, megmutatandó, hogy másokat is foglalkoztatott ez a "lelkiismereti pótcselekvés"-téma.
Mónika: Örülök, hogy megírtad. A kupakgyűjtésnél bármivel többet segíthet bárki, aki tényleg akar, anyagi helyzetétől függetlenül. Csodalatosan megfogalmaztad: ez lelkiismereti pótcselekvés. Sajnos... Olyan rég foglalkoztat ez a téma, csak én nem tudtam ilyen szépen megfogalmazni, hogy senki ne bántódjon meg Örülök, hogy felvállaltad Az én ismerőseim körében is megy a hiszti, a fontoskodás, hogy mi legyen azokkal a kurva kupakokkal. Sőt, már fémdobozok - "dozak" - gyűjtésére is buzdítják egymást.
Éva: Én meg tudod, mit nem értek, Csaba? Miért kell a 21. században emberéletek, ártatlan gyermeksorsok múljanak jótékonysági akciókon, kupakokon, pénzfelajánlásokon, civil kezdeményezéseken? Miért jár egy-egy "betegkategóriának" életfogytig tartó ingyenes kezelés, másnak meg nem jut egy egyszeri alkalomra? Miért nem lehet valamilyen hivatalos formában biztosítani a "drága" kezelések ellenértékét? Nem tudom, milyen formában, mert nem az én dolgom lenne ezt kitalálni... Ahogy azt sem tudom, hány hasonló sorsú kisgyerek, nagy gyerek vagy felnőtt várja a csodát... És amit még nem tudok: mi tud annyi rengeteg sok pénzbe kerülni egy flakonnyi gyógyszeren?
Irénke: Szerintem olyan lendülettel gyűjtik a kupakot, szorgalmasan, de attól függetlenül hogy nem sokat ér, mindannyian tudjuk, érezzük, hogy akármilyen összeggel támogatnunk kell azt a drága gyermeket, hisz másképp esélye sincs sajnos, az emberek még szerintem nem maradnak éhen, ha mindenki összefog és akár kevesebbel, akár többel beszáll a kezelési költségbe
Erika: Egy újabb jó írás! Így érveltem én is ismerőseimnek. Kiderült: igazat adtak, csak éppen automatikusan cselekedtek. Ha kupakgyűjtés, akkor kupakot gyűjtenek!
Ildikó: Jó ez az írásod (is) a kupakgyűjtés körül! Őszintén, nekem is mind ezen járt a fejem napok óta, hogy mennyire jó ez, hogy segíteni akarunk, de menyire hatékony is ez, és így, hogy szembesülök most az "árfolyammal" nagyon lesújtó! Én is elkezdtem számukra a gyűjtést, mert ugye "falumbeliek", meg amúgy is megérinti az embert egy ilyen szomorú dolog, de épp mielőtt olvastam a cikked, hoztak nekem is kupakot, jó nagy csomag, örömmel fogadtam. Elolvasva a dolgot kimentem és lemértem a "nagy csomagot": 2 lejt nyomott...
Annyira szeretnék segíteni nekik, most azon gondolkodom, hogyan lehetne tényleg rávezetni az embereket arra a felajánlásra, hogy inkább "egy doboz cigi árát" gyűjtsük? Állítsak perselyt? Volt a mai nap folyamán egy hölgy, aki hozott babápolási dolgokat, pelenkát, tejport, mind a legjobb minőség és két borítékot! Azt mondta, ezek használati dolgok, bizonyára jól jönnek, mert ezért sem kell pénzt adniuk. A boríték, amiben nem tudom menyi az összeg, pedig adomány. Sőt, azt is hozzátette, hogy elmondhatom a szülőknek, hogy a nagyobbik fiúnak vegyenek Mikulásra valamit, mert hiszi, hogy ő is megérdemli most a figyelmet, hisz az a gyerek most abban él, hogy a testvére beteg és baj van...
Márta: Aki segíteni akar, az utaljon 10 lejt, 100 lejt, 1000 lejt, stb. - amennyit rászán, amennyit rá tud szánni. És kész.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése