Például van az a nassolni-való, ami valójában száraz kenyér és többféle izésítéssel látják el. Régen a száraz kenyérből mi lett? Prézli, ami persze ugyancsak hasznos konyhai kiegészítő (hogy körmönfont legyek). Egyszer csak egy koponyának jött az innovatív ötlet: nem ledarálni kell, hanem izésíteni, szépen csomagolni, aztán dőlhet a pénz.
Vagy ott vannak a ma divatos nadrágok. Régen igen nagy szégyen lett volna olyan szakadt, rojtos, foszlott farmerekben járni, mint manapság. Vagy olyan ugyancsak "megviselt" rövidnadrágban, ami - ha nem is takar sokat - de a zsebe kicsüng a rövid szár alól. Távol álljon tőlem, hogy kritizáljam a fiatalok divatját, sőt, tessenek csak hóbortosnak, vidámnak, formabontónak lenni - csupán van egy elméletem e divat kialakulására: egyszer egy szabóműhelyben, vagy inkább egy méretes textilipari gyár kilométeres futószalagján elba..., izé, elrontottak egy nagyobb mennyiségű farmert. Akkor jött a zseniális ötlet: nem dobjuk ki (a pénzt az ablakon), hanem azt mondjuk, ez a legújabb trend. És lőn! Azóta jön a pénz.
Mindez annak kapcsán jutott eszembe, hogy megláttam az alábbi képen látható virágtartót. Nem tudtam rájönni, miből van.
Kitalálod?
Nem fogod, ezért elárulom: egy olyan frottírtörülköző, amit előzőleg malterba (vagy csak cementes anyagba) mártottak, hagyták kiszáradni a megfelelő formában, aztán jöhetett a színezés. Szerintem logikus, hogyan lett az első ilyen virágtartó: egy szaki véletlenül ejtette a törölközőjét a cementbe, majd bosszankodva elhajította, esetleg feldobta egy kerítésoszlopra. Az a napon kiszáradt, érdekes formát öltve. Innen csak egy lépés az egyszerű, de mégis nagy ötlet.
A mindennapok zsenialitása.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése