Kevés híján 4 éve "rendeztem be" az első blogos fotógalériámat, 14 hónapja pedig a másodikat. Itt a harmadik, melyben vannak sok-sok éve készült, de eddig kimaradt képek, illetve olyanok is, amik pár napja. Továbbra is csak azt mondhatom, lehet, lesz még hasonló és ezt fenyegetésnek is vehetitek. Már, ha nem leszek lusta erre az egészre.
(A nagyításhoz kattints a képre.)
Az első kép címe legyen mondjuk, hogy kapaszkodás a párhuzamosok között:
A következő már sok évvel ezelőtt készült valahol a Duna partján, Verőce közelében, ahol egy rakpart kőrengetegében is nyílt a virág:
Egy ugyancsak régi kép, valahonnan a Belényesi-medencéből, bizonyítékként a hétköznapi ember leleményességére:
Amikor már nincs hozzátartozó, vagy olyan, mintha nem lenne, a természet nem hagy cserben:
Lehetne találós kérdés is, de inkább elárulom: a Tordai hasadék egyik korhadt fájának törzséből látjuk az eget:
Itt aztán nem kell félni, hogy a riasztás nem fog hallatszani:
A következő kettő kapcsolódik annyiban, hogy a tetőtéri zöldövezet önmagától történő burjánzását mutatja be (illetve az épületek elhagyatottságát). A fotók készülte óta mindkét helyszínen van változás: az elsőnél (Diószegen), hogy a padlásfák már nagyobbak, a másodiknál (Érmihályfalván), hogy az épület újjáépítése már előrehaladott állapotban van:
A debreceni Roncs nevű kocsma elé ültetett "aranyember" mellé helyet lehet foglalni, együtt figyelve a szökőkút vizét:
Ehhez a téli képhez nem kellett messzire menni, csak a saját kertemig. Nem is kellett hozzá más, csak egy négyzetméter érintetlen hó, egy ottmaradt növénykóró meg egy kis bágyadt napfény. Mintha a legnagyobb hómezőn lennénk:
Nem, ez nem egy fedett repülőgépfelszállópálya, hanem a híres ottományi vizespince, mely igen szemrevalóan néz ki felújítása után, és várja a látogatókat, például hasonló fotók készítésére:
A 48-as főút (határátkelő-Nyírábrány - Debrecen) modernizálási munkáinak hivatalos kezdetét jelző ünnepségen adagolják a maroknyi betont a kőműves serpenyőkbe (fángli), hogy a nyakkendősök aztán jól letegyék az alapkövet:
Végül pedig az érmihályfalvi Hazaváró Édesanya szobra, az előtte virágzó selyemakác árnyékából. A színeken mit sem változtattam, ez ilyen:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése