Kicsit túlzok, persze, nem az egész Bibliát, csak egy-egy lapját, de azt kétszer is. Mert Vizsolyban két helyen lehet megcsodálni és emlékezni az első magyar nyelvű Biblia kiadására, ámbár ezt szerintem kevesen tudják. És jó magyar szokás szerint egyik emlékhely sem "reklámozza" a másikat, úgy tesznek, mintha az nem létezne. Pedig nem így van. Magam is szerencsével jöttem rá erre.
Ha már Vizsoly, az ember mit nézzen meg, ha nem az első magyar Bibliát. Ennek okán úgy is hirdetik magukat, hogy "a református Betlehem". Meg aztán nem is sok látnivaló van arrafelé - éppen ennek köszönheti azt, ami van.
Kezdjük az elején, de nem fogok olyan részletekbe belemenni, legalábbis kevésbé, amiket a lexikonokban megtalálsz.
1. rész
Mivel elég későn értem Vizsolyba, a műemléktemplom meg a hozzá tartozó múzeum már zárva volt. Ellenben éppen az utca másik oldalán ott a felirat: Vizsolyi Biblianyomtató Műhely Élménymúzeum. A kapu tárva nyitva, a régi kúria-szerű épületsor hátsó részéből hangok hallatszanak. Daruka Mihály, aki a tőle kapott ismertető szerint "püspöki tanácsos, igazgató", éppen egyfajta tárlatvezetést tart, amibe bekapcsolódunk. Megtudjuk, a legjobb helyen járunk, éppen abban az egykori istállóban, ahol azt a bizonyos Bibliát nyomtatták. Nevezett korábban a miskolci színház díszletezője volt, eredetileg kávázót akart nyitni Vizsolyban a turisták számára és azt mondja, véletlenül vette meg éppen ezt az ingatlant, melyről kiderült, a magyar történelem egy részét vásárolta meg. Itt máris egy kérdés: eleddig miért nem volt a látnivaló része a nyomtatás eredeti helyszíne, ha az, logikusan egy karnyújtásnyira van a templomtól? Magával ragadó lelkesedéssel beszél a vállalkozásról, amibe belekezdett: korabelin technikával, egyesével kinyomtatták 200 példányban az 1206 oldalpárt a reformáció 500 évfordulójára, "társadalmi összefogással". A támogatásokat egy-egy bibliapéldánnyal honorálták, 85 kiadványnak van "őrzője" (nem tulajdonosa). A terv következő lépcsője, hogy ebben a Rákóczi kúriában, az eredeti helyszínen felépítenek egy olyan nyomtatóműhelyt, mely "az ország (ha nem Európa) első iparszerűen termelő 16. századi interaktív nyomdamúzeuma lesz". Erre szánják a további 115 Bibliát, illetve várnak támogatásokat. A kiadványból persze volt egy a műhelyben: 6,5 kiló súlyú illetve egy arasznyi magas (kb. 20 centi). Azért ilyen vastag, mert vastag volt a papírja, olyan, amire a betérők is nyomtathatnak az eredetire hajazó préssel. Ezen készítettük el mi is a mi emlékünket, ami Mózes 1. könyvének első oldala, ez látható alább, merített papíron. A vállalkozó, mikor kicsit belemelegedünk a beszélgetésbe, azt is elárulja, hogy bár a reformáció igencsak kerek évfordulója volt, az említett nyomtatáshoz semmilyen állami támogatást nem kapott, csakúgy, mint további terveire (nem idézem szó szerint). De hogyan is kapott volna, hiszen más is őrzi a nemzeti kincset, tehát következzen a
2. rész
Másnap már nyitva a templom és a múzeum is. A faluban olyan gyér a forgalom, hogy a főutcán lábteniszezni lehetne, mit azt gyerekkorunkban tettük. Ennek ellenére 300 forint a parkolási díj, ezt hallható szóval mások is meglepve vették tudomásul. A bibliás könyvesházban nem csak könyvek, térképek, hűtőmágnesek kaphatóak, de egyfajta cukrászdaként is működik betoppantunkkor tele gyerekekkel, a helyi óvodások szó szerint "színes" serege majszol. Irány a múzeum, ahol szinten minden elhangzik és el is olvasható a magyar bibliáról, amit azért nyomtattak éppen Vizsolyban, hogy elég távol legyen Bécstől, a császárnak a pápa nyomására volt tiltásától rejtve, és a reformáció ellenségeitől is. Meg tudom érteni a helyválasztást. Szóval 1589. februárjában látott neki Mantskovit Bálint nyomdászmester és csapata a munkának és 1590. július 20-ig 700-800 példányt nyomtak. Derekas munka volt, a kor legnagyobb nyomdai teljesítménye, laponként 1850, összesen 4,5 millió betű kiadványonként. Persze itt is lehet nyomtatni, egy egyszerű A4-es lapra egy emlékoldalt. A templomban idegenvezetés is van, megtudjuk annak történetét (lásd. lexikon), meg azt is, hogy a bemutatott eredeti biblia-példányt Horthy Miklós adományozta vissza Vizsolynak. Fotózni tilos - ha csak nem fizetsz érte 1000 forintot. Köszönöm, a neten lehet annyi képet találni, amennyit csak akarunk, ágaskodik a dac. Az idegenvezetőt kicsit meglepi a kérdésem: milyen viszonyban vannak az utca túloldalán lévőkkel? Nincs ehhez szokva, gondolom, és annak sem örülhetett, hogy így mások is megtudták, hogy "odaát" is van valami. Én nem haragszom rájuk, ők biztosan mondtak rosszat rólunk, felelte zavartan. Megnyugtattam, odaát sem mondtak semmi rosszat, pontosabban éppen úgy semmit, ahogyan ő sem mondott volna semmit, ha nem kérdezem. És a pontosítás kedvéért: beleszámítva, hogy itt nem fizettem fotódíjat, ellenben parkolásit igen, odaát pedig pénzbe került a nyomtatás, az idegenvezetés pedig mindenhol, az út két oldalán hajszálra ugyanannyiba került a látogatás.
Ennyit tehát arról dióhéjban, hogy lehet az első magyar nyelvű biblia révén is két pártra szakadni. De miért pont ennek kapcsán ne lehetne?!
És, hogy mit is írt a nem annyira magyar, mint inkább magyarrá lett Károlyi (eredetileg Radicsics vagy Radicsevics) Gáspár ez előszóban, ami annyira aktuális azóta is? Idézem (eredetiben igyekszem): "Bizonnyal tudom és semmit nem ketelkedem abban, hogy ez mi monkánknac, minecc vtánna emberec közze az ki megyen, soc irigye es soc rágalmazoia leszen. Mert mikeppen az testet koveti az árnyec azonképpen az virtust, az az ioságos czelekedetet kóveti az irigyseg. Es az kic az rágalmazásra szulettec, mivel hogy az mas ember munkáiához vagy czelehedetihoz hasonlót nem czelekedhetnec, ha külomben annac nem érthatnac, rágalmazzác azt (...)"
Mózes 1. könyve, 1. oldal, saját nyomtatásban
Előszó "AZ OLVASOKNAC"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése