Ha jól emlékszem, 500 forint volt a ruhák kilója abban a nyíregyházi turkálóban, mely azóta már megszűnt, s ahol az alább látható mezt vettem. Már akkor sem volt időszerű, Kuyt 18-as számú mezéről van szó, a holland (Dirk Kuijt) 2006 és 2012 között 208 meccsen 51 gólt rúgott a Liverpool színeiben, én meg távozása után talán 2 - 3 évvel vettem meg. Lehet, éppen egy csalódott drukker adott túl rajta, én meg úgy gondoltam, jó lesz nekem focizni. Azóta sem vettem fel kispályázni, valahogy méltatlannak éreztem.
Most mondhatnám, hogy micsoda megérzés volt megvenni, meg, hogy az este ebben drukkoltam, de nem - az igazság, hogy inkább Barca drukker vagyok, és igen kicsi esélyt adtam annak, hogy A Vörösök négyet rúgjanak Messiéknek. Ám ahogy haladt a meccs, be kellett látni, hogy ezek behúzzák az eredményt, ennyi adrenalinnal feltuningolva ilyen környezetben, ha kell, hatot rúgnak (mint éppen a Barca alig több, mint egy éve a PSG ellen). Ez a foci varázsa: magával ragad. Ha nézed is, ha játszod is. A jó focié. Vagy azoké, akikhez kötődsz. A többi gól is, de az esti negyedik, az a helyzetfelismerés, azt emlegetni fogjuk. Micsoda lelkesedést tudott okozni, amikor 10 napja az Érmihályfalvi Unirea - Nagyváradi CAO meccsen Széles Tibi úgy bombázott be egy szabadrúgást, hogy az ellenfél még maszatolt! Hol áll a Bihar megyei I-Liga a BL-elődöntőhöz?! És mégis, valami mégis összeköti - az a bizonyos varázs. Az a bizonyos adrenalin, ami szétáramlik benned is, amikor belépsz a terembe, a szokásos heti focidra, amikor elfelejted, hogy itt-ott fáj, amikor kijön egy jó háromszögelés, pedig azt nem is látja más, csak az a másik 11, aki pont ezt érzi ott, akkor.
Ez köti össze az én, a te kemény, ízületgyilkos kispályádat, a kapud szakadt hálóját az Anfield Road 4 csillagos stadionjával és 55 ezres lelátójával.
Meg talán az a pólóra írt biztatás, amivel a most pályára sem lépett Mohamed Salah készült társainak: Never give up (Soha ne add fel).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése