Az igazság, hogy nem éppen négykézláb voltam, de így jobban hangzik. Ellenben így is voltak, akik megbámultak. joggal: mit csinálhat ez a fickó a sötétben, mobiltelefonnal világítva és a járdán matatva?! Szerencsére nem néztek hajléktalannak, hogy kihívják rám a rendészetet... Történt, hogy ki tudja hány századszor lófráltam a Vár utcán, Debrecenben, de még csak most vettem észre ezeket. Talán éppen azért, mert sötét volt. Mármint hogy sötét volt, és a közvilágítás fénye pedig úgy esett, hogy feltűnt, a két lapon furcsa "karcolások" vannak. Helyi lakos ismerősömnek megmutatva a fotókat, felismerte a helyet, mondta, ő is tudja, hogy azok ott vannak, de sosem figyelmezett rájuk, gondolván valami közműcsap-fedelek. Joggal, mert, mint az alábbi fotón is látszik, ilyenek vannak is pár lépésnyire. Nappal pedig annyira nem feltűnőek, akadályt nem jelentenek, aki pedig a járda irányába néz, annak tekintete valószínűleg nem jut túl mobiltelefonja képernyőjénél.
Na, szóval, valami késztetés hatására visszafordultam, hogy én márpedig megnézem, mik ezek. Hát két - minek is nevezzem - talán emléklapocska. Olyan 15 X 15 centisek lehetnek, mintha rézből, az aszfaltba süllyesztve. Két, valaha az ottani házban élt személynek állítanak emléket, az egyik 1942-ben halt meg munkaszolgálatosként (nem is tudjuk hol), a másik 1944-ben, a lengyelországi Oświęcim haláltáborának (Auschwitz-Birkenau tábor-komplexum) deportáltjaként. Bizonyára nem voltak "híresek", hiszen akkor a falon kaptak volna márványtáblát, de családjuknak pótolhatatlanok, bár az sem derül ki, hogy ki és mikor választotta az emlékállításnak ezt az eredeti módját, de nyilvánvaló. Aki lehajol, hogy szemügyre vegye, máris fejet hajtott előttük...
A szövegek:
- Itt lakott / Ehrenreich Menyhért / sz. 1874 / deportálták 1944-ben / megölték / Oświęcimben
- Itt lakott / Wiener György / sz. 1902 / munkaszolgálatosként / meghalt 1942-ben
Egy 70 és egy 40 éves, tragikusan végződött életpálya a járdán. Vajon hány debreceni lakos tudja, hogy cipőtalpával fényesíti ezeket a táblákat? Egy fényesnek nem mondható történelmi kor két villanása a lábak alatt. Míg a járókelők majd simára nem gyalogolják a betűket. Akkor majd ezek is eltűnnek.
U.I. : Mint azóta megtudtam, úgynevezett botlatókövekről van szó, amelyek "nevükhöz híven rövid időre megállítják és – a személyes történetek bemutatásával – emlékezésre, elgondolkodásra késztetik az arra járókat, a véletlenül »beléjük botlókat«”.
(A fotó rákattintással nagyítható.)
U.I. : Mint azóta megtudtam, úgynevezett botlatókövekről van szó, amelyek "nevükhöz híven rövid időre megállítják és – a személyes történetek bemutatásával – emlékezésre, elgondolkodásra késztetik az arra járókat, a véletlenül »beléjük botlókat«”.
(A fotó rákattintással nagyítható.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése