Amikor a családfő hazajött a frontról...

Az 1918. november 11-ei fegyverletételi szerződés vetett véget hivatalosan az első világháborúnak. A "Nagy Háborúnak", ahogyan akkoriban mondták, nem sejtve, hogy lesz még nagyobb is. Az elmúlt napokban sok megemlékezést tartottak a 100. évforduló alkalmából. Én már régebb óta készülök az alábbi fotót nem csak közzétenni, de kicsit kielemezni is, hát most itt az alkalom. Ugyanis úgy saccolom, ez akkorról való.

Látunk tehát egy családot, számomra ismeretleneket, vélhetően falusi környezetben. Az apa egyenruhában, tehát bizonyára szabadságon van odahaza a frontról, ki kell használni az alkalmat egy fotográfiára. Pödört bajsza, egyenes tartása, kezében cigaretta - kemény férfi benyomását kelti. Korát nem tudnám megsaccolni, a lövészárok bizonyára nyomot hagyott az arcán. Ugyancsak nem tudnám megmondani, hány éves lehet a feleség, hiszen az a fejkendő a fiatalból is időset csinál. Ünneplőben van az asszony, cipője orra is csillog, a fotográfia készítése nem mindennapi esemény. 

És ott a két lány. Ma úgy mondanánk: vannak egy jó marékkal. Ők is ünneplőben, egyformában, amúgy is hasonlítanak, arcuk mint a telihold. Nyakukban egy-egy medállal gazdagított lánc, az is egyformának tűnik. Meg kell mutatni, telik rá. Ahogyan karórára is, amit csak a bal oldali lányon látunk, de a nyaklánchoz hasonlón a jobboldalinak is bizton van az anyja hátán pihenő csuklóján. A lányok természetesen nem ülnek, megtisztelik szüleiket.

Kicsit hűvös lehetett, a mellény vagy szvetter azonban nem mutatott volna jól a képen, ezért a jobbra lévő fára dobták arra a kis időre - a fotós meg nem figyelt rá, hogy "belóg", rontja az összhatást. 

A fotografálás nem volt mindennapos, más is kíváncsi volt a menetére. Nem is gondolta, hogy részben ő is rajta lesz a felvételen: a háttérben, jobbra, egy kisebb magaslaton lévő alacsony kerítés mögött a bámész, igaz csak derékig. A fotós őrá sem figyelmezett.

Ki tudja, volt-e, lehetett-e még így együtt a család?!
     (A fotó rákattintással kinagyítható.)