Legyünk mi is gyökerek, avagy falunapi aranymondások rövid gyűjteménye

Hullnak a levelek, vége a falunap/fesztiválszezonnak. Úgy gondoltam, megosztom veletek azokat a magvas gondolatokat, melyeket idén szedtem össze, de nem csak, mert ez jó alkalom arra is, hogy ami korábbról még eszembe jut (bár eléggé el nem ítélhető módon nem jegyeztem le), azt is megörökítsem az örökkévalóságnak. 

A rendezvényeken illik ugye, köszöntőt mondani, ami a helyi elöljáróra és/vagy a "megkülönböztetett szeretettel és tisztelettel" köszöntött meghívottra hárul. (Már ez a "megkülönböztetett szeretet és tisztelet" is egy kategória...) Az ilyen beszéd mindig sok lehetőséget rejt a hülyeségek elhangzására, egyrészt mert mindenki kényszert érez, hogy valami nagyot mondjon, másrészt, mert a szónokok legtöbb esetben nem találják ehhez a szavakat (nem ritkán nincs is nekik elég raktáron, vagy nem tudják azok pontos jelentését), na, de ez nem is szempont egy-egy választáson. 

A beszédek állandó alappillére az összetartozás, az értékeink megőrzése, stb., stb. Amikor a szónok azt mondaná, hogy mi is legyünk olyan értékteremtők, akik a későbbi generációk számára az itthon maradás gyökereit jelenthetik (legalábbis asszem, ezt akarta), de ez lett belőle: "Legyünk mi is gyökerek!" Na, első lépésként ehhez ez nem rossz. Az összetartozásról meg csak ennyit:"Ha nem vagyunk együtt, akkor külön vagyunk!" Erről is kár lenne vitát nyitni... 

Csakúgy, mint a következő alapigazságokról. Az egyik a sokat ismételgetett múlt nélkül nincs jövő (ennek már lúdbőröztető változata: aki nem becsüli a múltját, annak nincs jövője), ami így hangzik: "Aki nem emlékezik, az felejt!" Erről ne feledkezzetek meg. A másik pedig a sokat emlegetett munkahelyteremtés nehézségének okára világít rá: "Jöttek a befektetők, de vagy továbbmentek, vagy nem telepedtek le." Így már érthető, nem?

Fogy a nemzet, ez sem újdonság. Tennünk kéne valamit - na, nem azt, amire te most gondolsz, hanem nagy nemzeti szinten, de legalábbis tudatosítani kell a vészhelyzetet. A szónok is jelezné a rettentő bajt, de túl gyorsan kavarognak fejében a gondolatok, össze is keverednek, hirtelen a "megkongatom a vészharangot" és a "ne legyünk vészmadarak" mondás ütközik, ez lett belőle: "És most megkongatom a vészmadarat!" Ez tényleg nagyot zúgott...

Mint már mondottam volt, a jövőre készülni kell, építkezni. "Amikor annak idején letettük az alapkőletételt..."  - jó nagy buli lehetett.

Egy, a már sokadik megszervezéséhez érkezett falunapot akarta dicsérni a megkülönböztetett szeretettel érkezett illusztris: "Nem változott a színvonal!" Ebben teljesen egyetértünk... Ez köszönhető például az olyan előadónak is, aki a műsora elmaradhatatlan részeként megköszöni a szervezőknek a gázsit, akarom mondani a meghívást, ezekkel a szavakkal: "Tapsoljuk meg a polgármestert, mert régi barátom, tehát megérdemli!" Ja, hacsak azért nem... 

Tedd a kezed a szívedre: mit ér egy falunap bál nélkül?! És arról van sejtelmed, mikor van egy bál fénypontja? Elárulom: "A bál fénypontja éjféltájban éri el majd csúcspontját!"

A szónokok nem felejthetik el, hogy szóljanak a fiatalokhoz, jövőnk letéteményeseihez. Hiszen előttük a jövő: "Ráértek még sok mindent elkövetni!" Aztán ők lesznek az elkövetők...

Véreim, énekeljük el így a vége felé a Szózatot:"Hazádnahaak lehendülehetlehenühül léhégy hiivehe ohó mahagyahar..." Megrendülten hallgattam...

                                            (Illusztráció: pomaz.hu)