A bevásárlóközpont mint egy hangyaboly. Minden emeleten jövés-menés, fiatalok, idősek, nők, férfiak. Néhányan álltunk a korlátoknál, mint egy hegytetőről bámészkodtuk az alattunk sürgölődőket. Legalul a szökőkút vízsugarai egyhangúan váltogatták egymást, váltakozó magasságig szökve. A medencében ezüstös és sárgás pénzérmék csillogtak. Vajon hova indultak, akik vissza szeretnének térni ide?!
A nyüzsgésből váratlanul kivált egy ránézésre talán 30-as évei végén járó nő. Odaállt a medence széléhez, bámulta a vízoszlopokat. Férje lehet, aki még ment pár lépést, mire észrevette, hogy magában beszél. Visszafordult, de nem közelített. Biztosan tudta, mi zajlik... A nő csak állt, emeletnyi magasból úgy tűnt, mintha valamit motyogna. Majd táskájába nyúlt, pénztárcájából fémpénzt vett elő, a vízbe hajította. Megvárta míg csobbant és a medence aljára ért. Még mindig várt pár pillanatot, mint aki erőt gyűjt, aztán sarkon fordult és elindult. A férfi feléje nyújtott kézzel várta. Egymás kezét fogva tűntek el a tömegben, mely ugyanúgy zsibongott tovább.
Igen, itt történt. Felismered?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése