„Derült, hideg áprilisi nap volt, az órák éppen tizenhármat ütöttek.” Ezzel a mondattal kezdődik az 1949-ben megjelent, ma már kultikusnak számító regény, melyet a Wikipédia így határoz meg: "Az 1984 egy szatirikus politikai regény és szerelmi történet George Orwelltől. Olyan disztópia, amelyben a felügyelő állam tökéletes alkalmazkodást követel a polgároktól hazugságokkal, félelemkeltéssel és kegyetlen büntetésekkel."
Az író nyomasztóan ráérzett, mi fog bekövetkezni. Mert bekövetkezett az a kor, amikor bárkiről szinte bárki jelenthetett és jelentett is, amikor mindenkit figyeltek, megbízhatóakra és megbízhatatlanokra csoportosítva. Aztán olyan is volt, amikor azt hittük, ennek vége, hogy rövid úton kiderüljön: a Nagy Testvér "gondoskodása" sosem szűnik meg, esetleg átnevezik, más családba kerül, vagy... tökéletesedik. Azt még Orwell sem jósolhatta meg, amitől egy lépésre vannak Kínában, és ha ott igen, akkor a világ más táján sincsenek messze, de legalábbis majd importálni fogják.
Mert fogják.
A hír lényege: Kína egyre közelebb van ahhoz, hogy létrehozzon egy totális megfigyelőállamot. Mind az 1,4 milliárd lakosról személyes adatlap készül, melyen nyilvántartanak minden elképzelhető információt, például az egészségi és családi állapotról, iskolázottságról, a pénzügyi helyzetről, de a virtuális világban végzett mozgásokról is (mit lájkol, mit olvas, kivel beszélget, stb., stb.). Ezekből összeáll a kép, amit úgynevezett kreditpontokkal értékelnek, utóbbiak révén pedig a Nagy Testvér, vagyis a hatalom sorrendbe állít: a szerinte jókat simogatja, a szerinte rosszakat bünteti. A rendszer még nincsen kész teljesen, de arra már jó azért, hogy mintegy 10 millió (!) lakost máris büntessenek, mert rosszat mondtak az államról vagy a pártról (amiből, ugye nem sok van arrafelé). Például azért is lehet rossz pontot begyűjteni, ha valaki "túl sok" alkoholt vásárol, mert az a megbízhatatlanságot sugallja, ellentétben a pelenkavásárlással, ami felelősségérzetre utal és jó pontot ér. Aki a kellemetlennek számító muszlim ujgur kisebbséghez tartozik, az már ebből fakadóan hátrányban van, pelenkát is hiába vásárol ölszámra.
Új módszerekkel tehát, de ugyanaz folytatódik. Lassan a hármas jelszót is ki lehet írni, ahogyan az említett regényben van: "A háború: Béke. A szabadság: Szolgaság. A tudatlanság: Erő." Aztán be lehet vezetni majd a Két Perc Gyűlöletet - vagy ez már be is van?
"Semmi sem a sajátod azon a néhány köbcentiméteren kívül, ami a koponyádban van", olvasható a regényben. Ezt gondolta Orwell 1949-ben. Ma már ez sem biztos, mondom én, ma. És csak remélem, hogy indokolatlan borúlátással.
(A teljes 1984 IDE kattintva olvasható.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése