2018. május 14., hétfő

Változatok labdába rúgásra

Mint mondjak, nem lepett meg, amikor hallottam egy, a kispad dolgait közelebbről ismerő szakembertől, hogy egy viszonylag magas szintű (mármint a belföldi mércéhez képest), országos bajnokságban lévő focicsapat működését annak szponzorai - hogy is mondjam?! - szóval arra használják, hogy alapos tisztításnak vessék alá nem a sportban szerzett nyereségüket. A pénz piszkos holmi, ezt már gyerekkorunkban is megtanultuk. Nem hiába neveltek arra, hogy ha "pénzzel jártál", utána moss kezet. Ez az olcsóbb, szegényebbeknek való megoldás, akinek sok van, az megengedheti magának, hogy egyenesen a pénzt "fertőtlenítse" - ki tudja kinek a kezén járt legutóbb... Szóval, a helyzet még pikánsabb attól, hogy a csapatvezetők (legalábbis "akikre nem tartozik") állítólag nem is tudják, kik a szponzoraik, azok meddig támogatják őket, mik a célok. Úgy értem, a sportot érintő célok, a pénzügyieket tudjuk, már említettem...
Ezzel korántsem akarom párhuzamba állítani a két érmelléki csapatot, melyek a hét végén regionális rangadót vívtak (részletek itt), hiszen ők nagyjából örülnek, ha életben tudják tartani a klubjaikat, melyek igencsak sok évtizedet éltek/vészeltek át. Ellentétben a fentebb említett, országos érdekeltségűvel, melynek talán még személyi igazolványt sem készítenének, lehet meg sem éri azt a kort, nem arra találták ki. A mi csapataink (és most lépjünk túl a részletes tudósításban megnevezett kettőn) a túlélésre játszanak. Mert focinak lenni kell. Még akkor is, ha sokan az erre szánt pénzt inkább másban látnák szívesebben. Bár, ha megszűnnének a klubok, akkor meg ugyanezek azt mondanák, hogy: na, már ezt is tönkretették! Éppen ennek a közös sorsnak a tükrében érthetetlen, hogy miért éppen ők gyepálják egymást a leginkább, amikor szembekerülnek?! A győzelemre törekvés érthető, sőt, elvárás, de miért kell eljutni a pofonokig? Nekünk ennyi lenne: a győzelem öröme, a vereség bánata. Esetleg a "sportdiplomácia" sikere. A nagyobb téteket úgyis máshol játsszák ki.
                                    (Illusztráció: keptelenseg.hu)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése