Valamiért... ilyenek vagyunk

A véletlen hozta úgy, hogy két egymást követő bejegyzésem főszereplője is dumaszínházas. Az előző volt ugye Dődőcs Tibor, most pedig Kovács András Péter. Nem terveztem el előre - most hirtelen felindulásból nyargalok a klaviatúrán, már el kellett volna induljak egy eseményre. 

De mégis...

Éppen reggel hallottam egy rádióműsort, melynek bemondói azokon a szövegeken poénkodtak, melyeket a férfiak elsütnek nőnapon, azt gondolva, hogy azokkal jóvá lehet tenni sok mindent. Nagyon kedvemre valóan hülyéskedtek (bár, komolyan is lehetett venni, amit mondtak), magam is úgy gondolom, hogy aki egész évben nem, az egy napon?! Ez persze érvényes a többi ünnepre is. 

De vissza Kovács András Péterhez. Az imént láttam a videót, ami IDE kattintva  érhető el. Hogy jutott el hozzám? Hát persze, hogy NŐK által. 

4 éves nőhöz, a lányához beszél nőnap alkalmából, de mindent elmond, amit én is elmondanék a négy évesnek, ha még 4 éves lenne, de elmondhatnám annak is, aki mára lett - de mintha még mindig 4 éves lenne. De elmondhatnám annak is, akinek a 4, aztán 14, meg 24 meg akárhány évest köszönhetem. 

Ha végignézed a videót, látni fogod, hogy a szózsonglőr akkor mond (szerintem) a legtöbbet, amikor a végén elhallgat és ...eltakarja a kamerát. Most vedd úgy, hogy én is ezt teszem. 

Valamiért.

Ilyenek vagyunk...

                                                                    (Fotó a videóból)