Vannak közéleti(nek mondott) szereplők, kiknek nem csak egyéniségétől, szónoklataitól, de már a hangjától is borsódzik a hátam. Bizonyára nem csak nekem van ilyen "allergiám", sőt, talán van, akinek velem kapcsolatban. De azzal se vagyok egyedül, hogy az első mondatban megjelöltekkel éppen ellenkező hatást, nyugalmat, lelki békét vált ki Böjte Csaba szerzetes, a dévai Szent Ferenc Alapítvány vezetője. Erre számos bizonyítékot tudnék mondani, de legyen elég a legutóbbi, amikor az elmúlt vasárnap, 2018. március 18-án az alapítványához tartozó, úgynevezett Iskolaház új épületének, a majdani Szent Antal Napközi Otthon alapkőletételére érkezett Érmihályfalvára.
Az ünnepség részeként hálaadó szentmisét celebrált a római katolikus templomban, ahol - és ez már természetes, amikor ő valahol beszédet mond - nem csak katolikusok, de reformátusok, görög katolikusok is jelen voltak, magam éppen baptista érkezők előtt nyitottam ki a templomajtót. Mint említettem, már a hangja is nyugtatóan hat. Úgy beszél, hogy érzed: hozzád beszél. Nem vélt vagy valós szellemi fölényből, nem egy láthatatlan korlát túloldaláról. Amikor azt mondja: "Jézus nem borult ki" amiatt, ami történt vele, nem botránkozol meg a szavain, és azon sem, hogy liturgia szerint a szentbeszédnek mondott szónoklatába vicceket vegyít. Például azt, miszerint Szent Péter, a Mennyország kapuőreként be akarja adni felmondását, felháborodva azon, hogy miközben ő minden parancsolatot betartva bírálja el az érkező lelkeket, a "hátsó kapunál" Szűz Mária, mint engedékeny és mindannyiunk szerető édesanyja mindenkit beenged. Vagy már az alapkőletételnél, amikor az eseményeket sürgető hidegre utalva a Szentírást hatékonyan árusító dadogósról mondott poént, akinek üzletpolitikája ez volt: meeeegg-mmeeegveszed, vagy felolvassam?! Amikor a szeretet erejéről beszélt, neki elhittem, amit mondott. Hogy Jézus sem ért volna sokat a "fene nagy igazával", ha nem bocsátott volna meg a tőle pillanatnyilag elfordult tanítványainak, ott marad volna egyedül - így van ez a házasságban is: az igazság nem mos, nem vasal, ellenben az elfogadás, a megbocsátás csodákra képes. Mintha egy pszichológus beszélne. Szavait, vicceit derű, mosoly, kacagás kísérte. Amikor történés volt, telefonjával fotózott, videózott (ahogyan a képeken megörökítettem). Amikor éppen nem szorongatta valaki a kezét, vagy nem gyerekek zsongták körbe.
Így is lehet.
Ott voltam és láttam: a templom mennyezete mindezek ellenére egy fikarcnyit sem repedt meg, a falak ma is állnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése