105 percre békén hagytak

A #Sohavégetnemérős című film megnézésekor (ami a bemutató napján sikerült) érezhettem még nagyjából úgy magam, mint amikor a minap (szintén a bemutató napján - nem, mert így akartam, így sikerült), amikor a Pappa Pia című filmet láttam: finoman szólva nem az én korosztályom foglalt helyet a nézőtéren. Ám ez korántsem befolyásolta az én szórakozásomat.
Aki párhuzamot vél felfedezni a Mamma Mia és a Pappa Pia film között, az nem téved, több szempontból sem.
Például előbbi az ABBA-slágerekre húz rá egy romantikus történetet, utóbbi a '70-es, '80-as évek (+ néhány közelmúlbeli) magyar slágereire.
Például egyik sem akarja megváltani a világot (nem fenyegetik az USA elnökét, nem akarnak biológiai fegyvert az emberiségre szabadítani, észak-koreai ügynökök nem lopják el az atomkódot rejtő aktatáskát), egyszerűen szórakoztatnak, miközben a jó és a rossz is elnyeri jutalmát.
Hogy mit találtam igen szórakoztatónak? Elsőként is a sok slágert: Kovács Kati, Máté Péter, Bergendy, Neoton, Szűcs Judit vagy a mához közeledve Belga, Bonanza Banzáj - mind "korszerűsítve", és jól beleszőve a sztoriba.
Jó poénnak találtam az elején a Korda házaspárral történő esetet, még akkor is, ha nem értettem kötődését a továbbiakhoz. Vagy a kiöregedett könnyűzenészek öregotthonának megjelenítését (Aranyalbum Otthon). Vagy a finom célzást (bár nem tudom, annak szánták-e), hogy Nagy Feró énekli a Vikidál Gyulához köthető "Az úton menj tovább" című slágert, tekintettel az egykori P.Mobil énekesének besúgói múltjára.
A szórakozás öröme közben nagyvonalúan siklodjunk el afölött, hogy az első snittekben rövid időre feltűnik jetskis lányként Vajna Tímea, vagy a film második felében pár másodperces mellékszerep idejéig Dobó Katát is el kell viselni, de na, ezen nincs mit csodálkozni, ha az Andy Vajna vezette Filmalap a pénzosztó.
Ami azonban nem szórakoztató: "természetesen" politikát csináltak ebből is. Az egyik oldal ledorongolja a filmet a sárga földig vagy még az alá is, annak művészi értékét meg a ráfordított pénzt kérve számon, a másik meg állítólag zsonglőrködik a nézőszámokkal, igazolandó a gyártást. Szerintem azok, akikkel én egyszerre voltam a vetítőteremben, jól szórakoztak, ez lemérhető volt a reakciókból. Talán senkinek nem fordult meg ott a fejében, hogy ki, mennyiért, miért? Addig a 105 percig legalább nem kellett a politikusokat és szószólóikat hallgatni, plakátjaikat nézni. Ez lehetne egy követendő stratégia.

                                              A film plakátja (mozipremierek.hu)