Mindent (oda -)vissza

Azt hiszem, hogy a politikától magukat távol tartók előtt is világos már régebb óta, hogy a választási kampányokban mifelénk működő pártok is igénybe veszik a nyugati politikai prérin edződött kampányszakértők tapasztalatait. Ennek egyik "eredménye", hogy a választás előtti időszakban egyre jobban a választók "agyára mennek" a jelöltek, az az érzésed, ha éjjel felriadsz álmodból, valamelyikük ott ül az ágyad szélén és ígéreteit mantrázza. 
Egy másik "eredmény", hogy olyan dolgokat kell mondani, amire a választó felkapja a fejét. 
Ilyet mondott nemrég Traian Băsescu volt román államfő, hogy a román állam valójában a Tiszáig kellene terjedjen. Nem mondott semmi újat, szokták ezt mondogatni, választás előtt meg éppen kihagyhatatlan "poén" az arra kihegyezett választók voksainak megszerzésére. Nem jön ez rosszul azoknak sem, akik valamilyen sóhivatal élén ülve azonnal tiltakozhatnak, hiszen máris hallathatják ők is a hangjukat.
Aztán itt voltak azok az óriásplakátok, melyek Bukarest ellenében Erdély fejlesztésére buzdítottak. Nahát, ezek meg a másik oldalon verték ki a biztosítékot.
Így van ez, választások idején biztosan.
De most komolyan: ki kapná fel a fejét már "csak" arra, hogy legyen magyar felirat, meg tessenek megcsinálni a mezei utat. Azon már csak mosolygunk. Na, ugye.