Tövis a körmök alatt

Olvasom: "Semjén Zsolt magyar kormányfőhelyettes hétfői sajtótájékoztatóján elmondta, hogy neki is szerepe van abban, hogy a romániai parlamenti választásokon az RMDSZ-MPP indul, az EMNP pedig nem: (...) Annyit el tudtunk érni az EMNP-nél – hosszas tárgyalásokkal és megbeszélésekkel –, hogy miután nincs, vagy nagyon nagyon pici reális esélye lett volna annak, hogy mandátumot tudjanak szerezni, ezért felelőtlenség lett volna megítélésem szerint elindulni. Csak örömömet tudom kifejezni, hogy belátták azt, hogy ezért nem indulnak ezen a választáson és nem támogatnak független jelölteket sem”. (index.hu)
Pár perccel korábban dr. Szili Katalin miniszterelnöki megbízott asszony közleményét hozta a villanyposta: "Kérem ezért Erdély magyarságát, hogy közös célunk, az európai gyakorlatoknak megfelelő közösségi érdekeink képviselete és ennek megfelelő célok elérése érdekében vegyenek részt a választáson és támogassák a magyar listát, a magyar jelölteket."
 A korábbi napokról, hetekből bőven lehetne még idézni magyarországi kormánypárti vagy kormányközeli politikusokat, akik immár olyan világosan biztatnak egységes szavazásra, amilyen világosan látták korábban a választás szabadságának szükségességét. Egy barátommal beszélgetve erről, megjegyezte: vannak, akik úgy csinálnak hülyeségeket, hogy aztán nem is ismerik el a hibáikat, ezek legalább belátják.
Valóban. Most aztán hálásaknak kellene lennünk? Feledve a 10-12 év alatt volt perlekedéseket, viszályokat, sárdobálásokat, néha tettlegességeket is, melyek szembeállítottak akár régi barátokat, családtagokat is egymással. Azt hiszem, a politikusok könnyebben veszik ezt a dolgot, a "kisember" nehezebben felejt, ha felejt egyáltalán. Talán meg sem bocsátja az elmúlt évtizedben ejtett sebeket. Hogy létrehozták nekünk saját ellenzékünket - mintha nem lett volna elég bajunk amúgy is önmagunkkal (másról nem is beszélve) - hogy aztán az önjáróvá váljon, amit alig lehet leállítani. Mint kiderült, ez senki javára nem volt, mindenki csak sérült lett tőle. Most meg legyünk boldogok, hogy újra egy ernyő alá akarnak seperni bennünket. Nem csodálkozom azokon, akik berzenkednek ez ellen, álljanak bármelyik oldalon, hiszen sok tövis van a körmök alatt. Nem kis áldozat ez egy politikai próbálkozásért.
Hosszú út van még előttünk a pusztában...