Jobb egy igaz ellenség, mint egy kétszínű barát – tartja népi bölcsesség, márpedig a népi bölcsességekben általában lehet bízni. Olvasom, a Râmnicu Vâlcea-i női kézilabdacsapat edzője rettenetesen elkeseredett a Ferencvárostól saját pályájukon elszenvedett vereség miatt. Az eredmény még csak hagyján, de a vendégszurkolók örömükben – oh, irgalom atyja, ne hagyj el – elénekelték az oltyán arénában a magyar himnuszt! Ez az ember nem szeret bennünket, erről kár lenne vitát nyitni – de nem is titkolja, és valószínűleg viszont szeretetet sem vár el. „Mélyen felháborít ez a képmutatás”– mondta Szanyi Tibor a minap egy tévéinterjúban – ez az egyetlen dolog, amiben egyetértek vele. Ő annak az MSZP-nek az elnökségi tagja, amelyiknek vezetői pár napja megkövették a határon túliakat 2004. december 5.-ért. Szanyi a következőket (is) mondta rólunk, kiket egyszerűen lerománozott: "Próbáljon csak meg valaki egy ázsiainak látszó amerikai állampolgárt lekínaizni." Vagy:"Az állampolgárság egy nemzethez való tartozást fejez ki." (Értsd: aki román állampolgár = román.) És ami mindennek a teteje: "Ha valaki annyira magyarnak érzi magát, adja vissza a román állampolgárságát." Hát mit mondjak? Keblemre, kedves Szanyi Tibor, ön aztán érti a kisebbségi kérdést! Ha kétségünk lett volna, most már biztosak lehetünk a bocsánatkérés őszinteségében! Ám, mielőtt átesnénk a ló túlsó oldalára, azért a székely zászlók kiaggatása sem egy halált megvető bátorságot követelő tett a FIDESZ-esek részéről – Budapesten, miközben az ottani lobogók az itteniek arcát csapkodják. Adyt parafrazálva: rohanunk a választási kampányba. Mármint a magyarországiba. Mert bár csak jövőre lesz a voksolás, a határon túliak szavazataiért tusakodóknak már most semmi sem drága. Maguk a határon túliak sem. Nem haboznak odatartani a mi másik orcánkat, ha pofozkodásról van szó.
A Fradi kéziseinek öröme Râmnicu Vâlcean (fotó: origo.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése