Mostanában – mint légy a tejbe – beleestem bizonyos mezőgazdasági témába, újságíróként foglalkozom vele. Az átalányadóról beszélek, és mint nem szakember valójában csak „közvetítek” az érintettek között, próbálom én is érteni, miről is van szó. Amit azonban nagy biztonsággal állíthatok: a gazdáknak sok–sok kérdésük van, pontosabban lenne – ha lenne kinek feltegyék. Lemérhettem, hogy egy cikk megjelenése után szinte azonnal csörgött a telefonom, a megye különböző szegleteiből hívtak, hogy ez meg az hogy és mint van. Mondtam, amit tudtam. De mint említettem, nem szakértőként magam is csak kérdezek, kérdéseket összesítek, közvetítek, leírok. Valójában nincs is ezzel baj, végzem a dolgom. De miközben naponta zsákszámra dobom ki az elektronikusan érkező mindenféle leveleket, melyek nagy része politikai töltetű állásfoglalás, nyilatkozat, szóval közben eszembe jutott, hogy az emberek mennyivel jobban örülnének, ha a szavazataikra apellálók némely nyilatkozat, vagy a rendkívül érdekfeszítő nemzetközi helyzetet és – megkockáztatom – nemzetpolitikai műbalhét érintő kinyilatkoztatás helyett (de legalább mellett) esetleg érdemleges, valós, sokakat érdeklő tájékoztatásra is fordítanák energiájukat. Na, de ki dönti el, hogy mi is érdekli az embereket? – szinte hallom a kérdést, hiszen hogy jövök én ahhoz, hogy legyintsek a pártok kommunikációs stratégiájára. Sehogy. Nem is engem kellene megkérdezni. Hanem az embereket. Akik jönnek–mennek az utcán, dolgozni járnak, piacra mennek, várják a nyugdíjat, vagy mennek éppen adót fizetni. És akik négyévente még szavazhatnak is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése