Minimum. Nemzeti

Most felsorolok öt, a határon túli magyarokra vonatkoztatható alapelvet (aki tudja honnan idézek, még ne áruljon el): 1 – eltekinteni a magyarországi belpolitikai viták exportálásától, a „magyar ügy” közös képviselete érdekében; 2 – a helyiek által megválasztott közösséget elfogadni az ő legitim vezetőjüknek; 3 – a választott szervezetek működésére ne erőltesse rá magát az anyaország mindenkori (semmikori) kormánya; 4 – a határon túli és belüli tárgyalópartnerek egyenrangúak legyenek; 5 – érdemi párbeszédeket együttes döntés kövessen.
Sokszor és sokan hangoztatják, hogy a „határon túli magyarokat” illetően meg kellene fogalmazni egy „nemzeti minimumot”, amit minden határon kívül és belül rekedt párt, szervezet, politikus kötelezőnek tekintene magára. Azt hiszem, a felsoroltak – ha szorulnak is esetleg csiszolásra – már magukban foglalják a lényeget.
Igen ám, de van egy nagy "hibájuk": annak az MSZP-nek az elnöke nyilatkoztatta ki őket nemrégi, Kolozsváron tett látogatásán, mely pártot sokakkal, sőt, rengetegekkel együtt magam sem szimpatizálom (és akkor még finom voltam). Minden fenntartás ellenére azonban megfontolandónak tartanám az 5 „axiómát” – legszebb ideje lenne már megfogalmazni, elfogadni azt a minimumot. Akár még akkor is, ha azt egy sokaknak nem hiteles, nem szimpatikus szervezet vagy személy kezdeményezi. De lehetne tárgyalni róla. Ha lenne hozzá akarat. És nem az lenne az első reakció – akár jobbról balra, akár balról jobbra – hogy a másik maga az ördög, bármit mond is. Legalább a határon túliakra való tekintettel. Ez lenne a legkevesebb. Nemzeti.