Az meg már csak hab a tortán, ha olyasmi zajlik, ami még bulinak sem utolsó.
Hát ilyen volt ma meg tegnap a vészhelyzetek esetére kiképző gyorstalpaló, ahol az általános, meg a középiskola diákjai, tanárai tudták meg, mi a teendő, ha tűzvész, földrengés, árvíz, meg hasonló csapások érnek.
Hát..., inkább ne tudjuk meg, ki mennyit sajátított el az amúgy is... -mondjuk úgy- , nem a teljességre törekvő képzésből.
Már azt is lájkolták a diákok, hogy a nagyszünet után mindjárt megszólalt a "vészcsengő", tehát uzsgyi vissza az udvarra, hát még azt, mikor az általános tudnivalókkal végzett a szakértő őrmester, és a tanárokat visszatartotta, hogy gyakorolják a poroltó kezelését. Hát ez maga volt a diák-Kánaán!
Hát persze, hogy a tanárok úgy engedték be a diákokat az osztályokba, hogy ott aztán mindenki csendben üljön, ismételje a leckét.
Hát persze, hogy fittyet hánytak minderre a nebulók - inkább az ablakban nyüstöltek, vagy ki is sereglettek vissza az udvarra, lesve, mint a moziban, miként ügyeskednek (vagy idétlenkednek) a tanuló tanárok.
És még ha csak lestek volna, de nem azért diák a diák, hogy ne 'szójjon be mán'
Az általánosban, mikor még csak készültek az oltásra, egy legény nagyon segítőkészen úgy gondolta, hogy tiszta hülyeség valóságosan oltani virtuális lángokat, ezért kikiabált: "Tanárnő, ne csináljak egy kis tüzet?"
Aztán, mikor már a marokra fogott csőből dőlt a fehérség, az ablakokban megszólalt a kórus: "Hajrá, tanárnő!"
Azt hittem, hogy a középiskolában nagyobb lesz a muri, ehhez képest szinte gálánsan viselkedtek a diákok. Persze ők is maradtak az udvaron, meg figyeltek a páholyból (mármint az emeleti ablakokból), de ők megelégedtek csupán a buzdító hujjogásokkal és füttyögésekkel, majd a mutatványok végeztével a dicsérő tapssal.
Erre lehet mondani, olyan vészhelyzet(imitáció) volt, amin jól szórakoztunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése