Azért mondom, hogy jó volt, mert sajnos egyre több helyen sokszor nem jó már lenni.
És ide tartozik Székelyhíd is, ahol, ha megjelenik az újságíró, akkor megy a találgatás: miért jött, mit akar, mi fog történni, ki küldte (!?), stb. Hogy egyebet ne említsek, nem is olyan régen zajlott "több fordulóban" a Helyi Tanács alakulása, az alpolgármester választása, aztán az adok-kapok vízügyben - mind-mind csupa "kellemes" emlék.
Hát ezért volt jó ott lenni pénteken délután, amikor a másik oldalon ültem: nem én kérdeztem, hanem engem kérdeztek - a könyvem bemutatója volt.
A Múzeumba lépve - ahogy ott el is mondtam - meg is "rémültem", hiszen két diáklány gitárral az ölében ült. Te jó ég, csak nem megzenésítettek?! Szerencsére nem, huh..., csak közreműködtek egy kis pengetéssel.
Köszönettel tartozom Kerekes Terézia és Orosz Annamária könyvtárosoknak a szervezésért. Plakátokat nyomtattak, így a városközpontban körbe nézve magammal néztem szembe, aztán Kerekes Terézia még alkalmi interjút is készített velem, miközben Orosz Annamária fotózott (ezek egy része látható mellékelve).
Sóki Béla tanár volt a méltatóm, és én ezt akkor is örömmel vettem, ha "egyeseknek" ő ma Székelyhídon - mondjuk úgy - a begyében van. Csakhogy én Sóki Bélát már akkor is ismertem, amikor a ma rá neheztelők még... - na de ezt hagyjuk most.
És ami meg éppen a csúcs volt, beszervezték Holczman Ilona magyartanárnőt, aki nem elég, hogy "kielemzett", de négy diáklányt is felkészített, akik egy-egy írásomat felolvasták.
Hát, tisztára meghatódtam, de tényleg.
Kedves házigazdák: ezúton is köszönöm a vendéglátást! És sose szomorkodjanak azon, hogy "kevesen" voltunk. Mennyi a sok?
Most ez ennyi volt, és remélem, aki ott volt, nem bánta meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése