Az Arany János: Családi kör című költeményére "átköltött" vers, ami egy család reggeli ideges készülődéséről szól, jut eszembe, amikor látom reggelente az egymás hegyén-hátán tolakodó autókat, melyek iskolába szállítják a gyerekeket: "Reggel van, reggel van, mindenki ideges..."
Nehogy már jövőnk letéteményesei pár száz métert, ne adj'isten akár egy teljes kilométernyit gyalogoljanak.
A szűk utca "bedugult", mindenki ideges, alig pár perc van nyolc óráig. Mikor fulladjon le a motor, ha nem ilyenkor?! Két kocsival hátrébb azonnal megszólal a duda: mi lesz már? A dudát sokan egy varázseszköznek tekintik, én még nem láttam, hogy a dudaszó feloldott volna egy közlekedési dugót. Szóval ideges a kisbusz sofőrje - ja, nem is mondtam, kisbuszról van szó, abban viszi apuka iskolába szintén elől ülő csemetéjét, az utastér üres. Biztosan ez volt közelebb a kapuhoz, kizártnak tartom, hogy ne állna még legalább egy személyautó az udvarukon. Megindul a sor, lesz egy kis hely, a kisbusz koromfekete füstöt okádva kirobban, a szűk helyen a visszapillantók leverésének veszélyével dacolva megelőzi a két előtte gurulgató autót, éppen beférve a sorba a szemben érkező előtt. Már csak pár méter az iskoláig, és mit látni? A szokástól eltérően éppen nyitva van a kapu - nosza, fékezés nélkül befelé rajta, meneküljön ki merre lát. Rebbennek szét kicsik s nagyok, a kisbusz az aszfaltozott sportpályán élesen kanyarodva a lépcső aljában fékez. A jövő reménysége a jármű lépcsőjéről az épület lépcsőjére pattan, megérkezett. Milyen kár, hogy a folyosó ajtaja nem volt nyitva... Közben apuka már robog kifelé a kapun, a portás idegesen szalad, de már csak azt látja, ahogy a volán mögött ülő széles gesztusokkal kíséri a mobiltelefonjába kiabált szavakat, miközben a kormánykereket is meg-megfogja azért időnként. Már az új feladatra koncentrál.
(Illusztráció: zoom.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése