Talpra. Itt az idő. Fényesebb. És mi mégis...

Szinte biztosra veszem, hogy te is unod már a nemzeti ünnepek szónoklatait. Ennek ellenére arra kérlek, végy erőt magadon és olvasd el az alábbit. A többit utána.

Keresztény kultúra nélkül nincs magyar szabadság, az európai ember csak akkor lehet boldog, ha maga dönthet saját és nemzete sorsáról. El kell mondanunk újra és újra: amikor mi a magyar közösségünk szabadságáért harcolunk, akkor senkitől semmit elvenni nem akarunk. Vegyünk példát Szacsvay Imréről és Petőfi Sándorról! Mennyivel szerencsésebbek vagyunk náluk, hiszen még csak vérünket sem kell ontanunk a hazáért és a szabadságért... Akkor legalább azt tegyük meg, ami erőnkből telik: vívjuk meg mindennapi békés élet-, igazság és szabadságharcunkat! Tájainkon folyamatos szabadságharcot vívunk, az elmúlt harminc esztendőben is, és ennek a harcnak nem kisebb a tétje, mint a megmaradás. Ez a harc akkor lesz sikeres, ha végbemegy a tisztesség és az igaz szó forradalma. A szabadságunkért folytatott harc sikerességének egyik előfeltétele, hogy magyar a magyarral közös asztalhoz ülve átbeszélje a mindannyiunkat érintő kérdéseket. Elbuktak ugyan forradalmaink, de kitartásunk, szabadságvágyunk itt van ma is bennünk és itt lesz örökre. Ez a szellemiség nem engedi, hogy múltunkat eltöröljék és ezzel a hazugság valósággá legyen. Fel a zászlókat barátaim."

Elég is volt ebből ennyi, ugye? Hogy miért tettem próbára az idegrendszeredet? Egy kérdéssel válaszolok: szerinted ki mondta ezt a beszédet 2019. március 15. alkalmából? Meglepődnék, ha eltalálnád, ugyanis nem ki, hanem... kik! Igen, csaltam egy kicsit, és egy összeollózott beszédet tettem eléd, olyanoktól, akik a pillanatnyi magyar, és ezen belül a Bihar megyei magyar politikai élet (majdnem azt mondtam mérvadói, na, de azért disztingváljunk már) szereplői, és nem mondható, hogy azonos oldalon állnak. Csak egy részük. Hogy melyik részük és kivel? Az attól függ, kit kérdezel. Az idézeteket a napi sajtóból vettem, az idézettek sorrendben Orbán Viktor, Kelemen Hunor, Tőkés László, Csomortányi István, Zatykó Gyula és Szabó Ödön. Tulajdonképpen mind ugyanazt mondják, ugyanarra buzdítanak, ugyanazokra hivatkoznak. Hiszen akkor minden rendben, nem? 

A márciusi ifjak meg, gondolom, forognak a sírjukban, mint a motolla...