Októberhuszonhárom, ha éppen ráérünk

A "nép hangját" megszólaltatni mindig kockázatos, sosem lehet tudni, mi sül ki belőle. Persze, tudom, általában az, amit a kérdező szeretne, hiszen manapság már a videómegosztókon vágott filmeket tesznek közé, tehát például, ha a szerkesztő a nép bunkóságát akarja demonstrálni, akkor azokat a válaszokat tárja elénk, amelyekben a kérdezett asszonyságnak fogalma sincs, hogy mi az általa is lakott ország fővárosa, melyik a nemzeti ünnep, mi a fizetőeszköz, stb., stb. Bármi lehet a kérdés, bármi lehet  a felelet. Ma reggel is láttam egy ilyen "közvélemény kutatást": fiatalokat kérdeztek arról, hogy mire is emlékezünk október 23-án, miért is nemzeti ünnep? A viháncoló fiatal lányok mondtak furcsaságokat, de ami nem csak butaság, de teljesen logikátlan is volt, hogy "május elsejét", meg "a nagy októberi szocialista forradalmat" ünneplejük - na, itt nem tudtam eldönteni, hogy ennyire buták, vagy csak majomkodnak. Viselkedésük arra utalt, hogy tényleg nem tudják, nem néztem ki belőlük, hogy képesek ennyire megjátszani magukat. Az egyik még reagált annyira, hogy előkapta okostelefonját, akarom mondani ahhoz fordult, hiszen nem kellett elővegye, bizonyára mindig kézügyében van, és próbált hirtelen "telefonos segítséget kérni", de ennek eredménye már nem derült ki az összeállításból, mely persze ahhoz adott alapot, hogy egy következő stúdióbeszélgetés résztvevői megvitassák, mennyire érdekli a fiatalokat az '56-os forradalom témája. Bár a fentieket nem lehet általánosítani, tudjuk, vannak, akik tisztában vannak közülük is a történtekkel, de - és ezt már én teszem hozzá - a politikusok jó úton haladnak, hogy a felnövekvő generációkra az legyen jellemző, hogy nem tudják és nem is akarják tudni a tényeket, a történéseket. Mert a politikacsinálók már régen a nemzeti ünnepeket is arra használják, hogy üzengessenek egymásnak, kiszorítósdit játszanak, mocskolják egymást, amivel csak saját, egyre fogyó táborukat hergelik újra, meg újra. A többiek meg legyintenek, inkább el sem mennek például egy nemzeti megemlékezésre. Ha a manipulált lebutítás pedig tovább folytatódik, elérhetjük, hogy a nemzeti ünnepek eseményeit a szappanopera-tévécsatornák műsoraihoz kell igazítani, hogy legyen még, aki egyáltalán odamegy statisztálni, de csak úgy, hogy ne késse le Armandó és Luszesztita szerelmi történetének újabb fejezetét.