A
napokban népszavazást tartottak Svájcban.
Ez még nem hír, hiszen
példaként sokat emlegetett demokráciák egyike az alpesi országé, ahol
tőlünk nézve sokszor hihetetlen témákban is kikérik a nép véleményét.
Hát, mit mondjak, ez a legutóbbi szavazás is egy ilyen,
számunkra hihetetlen témában zajlott: legyen-e felső határa a
menedzserek fizetésének, vagyis jövedelmük ne lehessen több, mint az
ugyanannál a cégnél kifizetett legkisebb bér tizenkétszerese.
Ugye, már
az is sci-fi kategória nekünk, hogy igazgatók fizetéséről
népszavazást tartanak. Nálunk ugyan ki merné nyilvánosan firtatni a diri
lóvéját? Na, persze mi is másképp látnánk a világot, ha a lakosság
legrosszabbul fizetett 10%-a sem vinne haza kevesebbet átlagban havonta
4000 svájci franknál (ami valamivel kevesebb
mint 1 millió forint, vagy 15 ezer lej). Nem félrebeszélek, ezek a
legrosszabbul fizetett svájciak voltak 2010-ben, gazdasági világválság
idején.
A népszavazás kezdeményezői szerint a fizetési plafon nagyobb
társadalmi igazságosságot biztosítana. Erre mit tettek
a svájci szavazók? Fittyet hányva a javaslatra, nem kértek a nagyobb
társadalmi igazságosságból!
Óh, te alpesi zöld legelőkön tejelő lila
tehén!
Képzeljék csak el, hogy nálunk egy népszavazáson értelemszerűen a
portás meg a takarítónő is szavazhatna arról,
hogy korlátozzák-e az övéhez mérten a nagyfőnök fizuját?! Hát ez már
tényleg lila köd...
2013. november 28., csütörtök
2013. november 15., péntek
Tudománytalan ötlet
A
minap Budapesten járva betértem a Halászbástya közvetlen
szomszédságában lévő élelmiszerüzletbe, azzal a körmönfont gondolattal,
miszerint ott sokkal olcsóbban lehet harapnivalóhoz jutni, mint az utca
másik oldalán, ahol az árusok a műemlék okán magasabbra
srófolják áraikat. Nem is csalódtam, viszont annál jobban meglepődtem,
mikor a kereskedés plafonján lévő hangszóróból egy román rádióadó
szignálját hallottam, majd román nyelvű konferálás után egy román
könnyűzenei sláger szólalt meg. Másként nem történhetett,
mint a világháló útján jutott el ez az adó a Budai Várba. Ottlétem alatt
nem tapasztaltam a boltban tartózkodók tiltakozását a román szavak
ellen.
Mint tudjuk, országúton hosszú a jegenyesor hazáig, s míg csizmánk talpa helyett az autóbusz kereke kopik, szórakozást talál magának az emberfia. Főleg a fiatal, kinek mindenféle elektronikus ketyerék is segítségére vannak. Így a ma már nem csak beszélgetésre való telefonok gombnyomásra ontják a slágereket. A fiatal pedig spontán kórust alakít társaival és a telefonjával. Nem okoz gondot sem az angol nyelv, de sem a román. Láss csodát, a magyar anyanyelvű fiatal botlás nélkül énekli a román slágert. Erről jutott eszembe: talán nagyobb foganatja lenne a mindennapokbeli boldogulást szolgáló román nyelv tanításának a magyar gyerekek irányába, ha azt nem a tekervényes nyelvtani szabályok, és bakafántos, máskor sosem használt tájszavakkal tűzdel irodalmi begyepesedések felől közelítenék meg, hanem mondjuk az általuk kedvelt műfajok felől. Urambocsá' talán még a könnyűzenét is fel lehetne használni ehhez. Belátom, ez elég "tudománytalan" ötlet, de ha valódi lenne a cél, akkor talán ezt a meglepő eszközt is szentesíteni lehetne.
Mint tudjuk, országúton hosszú a jegenyesor hazáig, s míg csizmánk talpa helyett az autóbusz kereke kopik, szórakozást talál magának az emberfia. Főleg a fiatal, kinek mindenféle elektronikus ketyerék is segítségére vannak. Így a ma már nem csak beszélgetésre való telefonok gombnyomásra ontják a slágereket. A fiatal pedig spontán kórust alakít társaival és a telefonjával. Nem okoz gondot sem az angol nyelv, de sem a román. Láss csodát, a magyar anyanyelvű fiatal botlás nélkül énekli a román slágert. Erről jutott eszembe: talán nagyobb foganatja lenne a mindennapokbeli boldogulást szolgáló román nyelv tanításának a magyar gyerekek irányába, ha azt nem a tekervényes nyelvtani szabályok, és bakafántos, máskor sosem használt tájszavakkal tűzdel irodalmi begyepesedések felől közelítenék meg, hanem mondjuk az általuk kedvelt műfajok felől. Urambocsá' talán még a könnyűzenét is fel lehetne használni ehhez. Belátom, ez elég "tudománytalan" ötlet, de ha valódi lenne a cél, akkor talán ezt a meglepő eszközt is szentesíteni lehetne.
2013. november 11., hétfő
Ha megnövök, korrupt leszek!
Olvasom, hogy az uniós pénzekkel történő csalások száma Romániában
2012-ben megháromszorozódott 2010-hez képest. Még, hogy nincs haladás,
fejlődés: ezen a téren 2 év alatt triplázódott a hatékonyság. Van itt teljesítmény, csak meg kell jól választani a működési területet.
Erről jutott eszembe egy 2009-es írásom, amit akár ma is írhattam volna:
Erről jutott eszembe egy 2009-es írásom, amit akár ma is írhattam volna:
Ha
megnövök korrupt leszek
Egy
felmérés kérdésére adott válaszában egy hatéves (!) kislány
azt mondta, ha nagy lesz, korrupt tisztviselő szeretne lenni, mert
azoknak "mindenük
megvan".
Ezek a fiatalok?! Bezzeg régen még tűzoltó, meg katona akart
lenni az ember gyereke. Meg persze juhász, ami adott esetben
manapság sem lehet rossz bolt, hiszen még fociklub tulajdonosa, meg
EU-parlamenti
szék koptatója is lehet az egykori suba-lakó*.
Jaj, még a végén elfelejtem: az említett kislány kínai, a
felmérés Kínában volt, mielőtt bárki másra gondolna. A
kommunista Kínában, ahol a kilátásba helyezett halálbüntetés
sem rettenti el az irigyelt tisztviselőket a jobb élettel
kecsegtető korrupciótól. Hu Csin-tao kínai elnök szerint a
korrupció számít a kommunista párt legitimitására leselkedő
legnagyobb veszélynek. Micsoda áldás, hogy nálunk megszűnt a
kommunizmus! Na, nem azért, mert azzal együtt eltűnt a korrupció,
hanem mert -
ha itt is a vasszigor érvényesülne -
bizony felhólyagosodna a bakó tenyere. Nálunk demokrácia van. Ez
egyrészt abban nyilvánul meg, hogy nincs nyakazás, másrészt
nincs kivételezés. Vagyis az a kislány, ha nem kínai lenne, nem
csak a tisztviselőket irigyelhetné, hanem szinte bármelyik szakma
távlatokat nyitna neki, hogy meglelje a számítását.
(*Utalás
Gigi Becali juhászból lett mágnásra.)
(Megjelent - Rencz Csaba: Közeli történelem, 2012, Nagyvárad, 160. oldal)
(Illusztráció: maszol.ro)
A
magánvállalatok az európai uniós pénzek lenyúlása tekintetében immár
felülmúlják az állami cégeket. A brüsszeli támogatásokkal történt
csalások Romániában 2012-ben megháromszorozódtak 2010-hez képest – derül
ki a Románia Akadémiai Tanács kutatási igazgatója, Răzvan Orăşanu által
nemrégiben bemutatott statisztikából. - See more at:
http://www.maszol.ro/index.php/hatter/20635-hova-tunnek-el-az-unios-penzek-romaniaban#sthash.8P6Dp2ur.dpuf
A
magánvállalatok az európai uniós pénzek lenyúlása tekintetében immár
felülmúlják az állami cégeket. A brüsszeli támogatásokkal történt
csalások Romániában 2012-ben megháromszorozódtak 2010-hez képest – derül
ki a Románia Akadémiai Tanács kutatási igazgatója, Răzvan Orăşanu által
nemrégiben bemutatott statisztikából. - See more at:
http://www.maszol.ro/index.php/hatter/20635-hova-tunnek-el-az-unios-penzek-romaniaban#sthash.8P6Dp2ur.dpuf
Címkék:
bakó,
csalás,
demokrácia,
EU,
Kína,
kommunizmus,
korrupció,
Románia
2013. november 5., kedd
Bundagyanús elismerés
Váratlan
elismerést kapott a magyar labdarúgás a napokban.
Nem, nem az egykori Aranycsapat eredményeiről emlékeztek meg valahol a világban, nem is a még élő tagok vehettek át valamilyen plakettet, de még csak nem is a legutóbbi "aranycsapatot", a nyolcvanas évek elején/derekán még a világranglista élmezőnyébe kapaszkodott gárdát érte dicséret, amelyik elindulva a lejtőn azért már beleszaladt egy szovjet 6-0-ba. Nem, a kortárs csapatot illette elismerés: bunda gyanújával vizsgálták a hollandok 8-1-es győzelmével véget ért világbajnoki selejtezőt! Az UEFA minden hatáskörében rendezett meccset vizsgál egy "szűrőrendszerrel", és feltűnt nekik, hogy a találkozó előtt szokatlanul sokan fogadtak nagyobb összegekben a hollandok nagyarányú győzelmére. A vizsgálat megállapította, hogy nincs alapja a feltételezésnek. Vagyis csupán "szokatlanul sokan" felmérték a reális állapotot, és nem bíztak a "matematikai esélyében", amit Magyarországon némelyek a végsőkig emlegettek.
A pillanatnyi helyzetben a mai magyar focinak már a bunda gyanúja is egy elismerés. Hogy ez nem sok büszkélkedésre ad okot? Hát, amilyen a foci, olyan az elismerés...
Ehhez nem volt szükség bundára... (fotó: atv.hu)
Nem, nem az egykori Aranycsapat eredményeiről emlékeztek meg valahol a világban, nem is a még élő tagok vehettek át valamilyen plakettet, de még csak nem is a legutóbbi "aranycsapatot", a nyolcvanas évek elején/derekán még a világranglista élmezőnyébe kapaszkodott gárdát érte dicséret, amelyik elindulva a lejtőn azért már beleszaladt egy szovjet 6-0-ba. Nem, a kortárs csapatot illette elismerés: bunda gyanújával vizsgálták a hollandok 8-1-es győzelmével véget ért világbajnoki selejtezőt! Az UEFA minden hatáskörében rendezett meccset vizsgál egy "szűrőrendszerrel", és feltűnt nekik, hogy a találkozó előtt szokatlanul sokan fogadtak nagyobb összegekben a hollandok nagyarányú győzelmére. A vizsgálat megállapította, hogy nincs alapja a feltételezésnek. Vagyis csupán "szokatlanul sokan" felmérték a reális állapotot, és nem bíztak a "matematikai esélyében", amit Magyarországon némelyek a végsőkig emlegettek.
A pillanatnyi helyzetben a mai magyar focinak már a bunda gyanúja is egy elismerés. Hogy ez nem sok büszkélkedésre ad okot? Hát, amilyen a foci, olyan az elismerés...
Ehhez nem volt szükség bundára... (fotó: atv.hu)
2013. november 4., hétfő
Hírünk a világban
Ha
az emberhez számára ismeretlen nyelven szólnak, reflexszerűen
azon az idegen nyelven válaszol, amit ismer. Ami nem mindig előny,
és nem csak azért, mert nem tudja megértetni magát.
Történt,
hogy egy ismerős átszállással utazott egyik nyugat-európai
országból a másikba. A tranzitban "idegenül" szóltak a
romániai magyarhoz, aki, ugye, hirtelen románul válaszolt. Mindez
összevágott az útlevelére írtakkal... Többet nem kérdezték,
érezhetően megfagyott körülötte a levegő, és szemmel láthatóan
távolabb húzódtak tőle a sorban állók, szorosabban fogva
táskáikat.
Másik eset.
Román anyanyelvű polgár egy
délnyugat-európai országban betért egy üzletbe. Az ország
nyelvét jól tudó ugyancsak román kísérője csevegett az
eladóval, aki a pultra tengernyi holmit rakott eléjük,
válogassanak. A két vevőjelölt anyanyelvén vitatta meg, mi
legyen a vásárfia. Vesztükre: az eladó meghallotta a román szót,
és mint a villám halámolta össze a kirakott holmikat, eltüntetve
a pult alá, majd kitessékelte őket az utcára. Az ő boltjában
többet senki nem fog lopni - kiáltotta utánuk.
Hírünk a
világban.
Hogy nem konkrétan a mienk?
Kit érdekelnek a részletek
rajtunk kívül?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)