Arzén a vizünkben

A kereskedelem alaptörvénye: olcsón venni, drágán adni. A legnagyobb üzlet olyasmit drágán eladni, ami semmibe sem kerül. Na, ezzel az állam, mint olyan, nem hagy senkit kereskedni, arra maga teszi rá a kezét. Ilyen például a víz, amit a természet maga „termel” meg, ingyen. Köztudott, hogy legyen az termál– vagy ivóvíz, aki használni akarja, fizet érte az államnak. Nem is keveset. Mostanában megyeszerte azzal riogatják az embereket, hogy arzénos, meg mit tudom én még mivel mérgezett az ivóvizük.

                                                                               (Illusztráció: greenprofit.hu)
A témával foglalkozva sok véleményt hallottam.
Egyik: nem a víz lett rosszabb, a tűréshatár lett alacsonyabb. Ez persze nem vigasz, esetleg mutatja, mennyire vigyáztak ránk az egészségügyi hatóságok korábban.
Egy másik: az egész egy biznisz. Az önkormányzatok év elején meg kell saccolják, mennyi vizet kérnek állambácsitól, amit az ingyenből saját pénzükön kitermelhetnek. Ha nem jól becslik meg, és több kell, akkor a többletért még felárat is fizetnek.
Egy becsületes kereskedő az árhoz mért minőséget szállít, sőt, garanciát is ad. Nem így a víz esetében az állam. Megkéri az árát, de felelősséget nem vállal. Itt van például az említett arzén-mizéria: az önkormányzatok megveszik a vizet, amiről kiderül, hogy nem megfelelő minőségű. Mit tesz az eladó, illetve annak „meghosszabbított keze”, az egészségügyi hatóság? Elöször is riadalmat kelt a lakosság körében, majd mutogat a helyhatóságra, és fel is szólítja, hogy irgum-burgum, tessenek tisztítani, ő pedig – stílszerűen szólva – mossa kezeit. Mintha nem lenne felelőssége. Mintha nem ő adná el az altalajkincset. És, hogy mennyire veszi komolyan az adófizetők egészségének védelmét valójában, arra jellemző, hogy a helyhatóságoknak határidőt is szab. Na, de nem ám arra, hogy meddig kell üzembe állítani a víztisztitókat (hiszen tudván tudja, senkinek nincs pénze rá), hanem arra, hogy záros határidőn belül bizonyítsák, megtették az első lépéseket – akár csak egy szándéknyilatkozat megfogalmazásával is – a víz tisztításához vezető úton. Hogy aztán ez az út milyen hosszú lesz, milyen pénzől lépdelnek tovább, és mi lesz az út végén? Érdekel az valakit? Esetleg a fogyasztót. Hogy aztán a fogyasztó sorsa mennyire érdekli az államot – na, erre naponta látjuk a példákat...