2012. szeptember 1., szombat

Arzén a vizünkben

A kereskedelem alaptörvénye: olcsón venni, drágán adni. A legnagyobb üzlet olyasmit drágán eladni, ami semmibe sem kerül. Na, ezzel az állam, mint olyan, nem hagy senkit kereskedni, arra maga teszi rá a kezét. Ilyen például a víz, amit a természet maga „termel” meg, ingyen. Köztudott, hogy legyen az termál– vagy ivóvíz, aki használni akarja, fizet érte az államnak. Nem is keveset. Mostanában megyeszerte azzal riogatják az embereket, hogy arzénos, meg mit tudom én még mivel mérgezett az ivóvizük.

                                                                               (Illusztráció: greenprofit.hu)
A témával foglalkozva sok véleményt hallottam.
Egyik: nem a víz lett rosszabb, a tűréshatár lett alacsonyabb. Ez persze nem vigasz, esetleg mutatja, mennyire vigyáztak ránk az egészségügyi hatóságok korábban.
Egy másik: az egész egy biznisz. Az önkormányzatok év elején meg kell saccolják, mennyi vizet kérnek állambácsitól, amit az ingyenből saját pénzükön kitermelhetnek. Ha nem jól becslik meg, és több kell, akkor a többletért még felárat is fizetnek.
Egy becsületes kereskedő az árhoz mért minőséget szállít, sőt, garanciát is ad. Nem így a víz esetében az állam. Megkéri az árát, de felelősséget nem vállal. Itt van például az említett arzén-mizéria: az önkormányzatok megveszik a vizet, amiről kiderül, hogy nem megfelelő minőségű. Mit tesz az eladó, illetve annak „meghosszabbított keze”, az egészségügyi hatóság? Elöször is riadalmat kelt a lakosság körében, majd mutogat a helyhatóságra, és fel is szólítja, hogy irgum-burgum, tessenek tisztítani, ő pedig – stílszerűen szólva – mossa kezeit. Mintha nem lenne felelőssége. Mintha nem ő adná el az altalajkincset. És, hogy mennyire veszi komolyan az adófizetők egészségének védelmét valójában, arra jellemző, hogy a helyhatóságoknak határidőt is szab. Na, de nem ám arra, hogy meddig kell üzembe állítani a víztisztitókat (hiszen tudván tudja, senkinek nincs pénze rá), hanem arra, hogy záros határidőn belül bizonyítsák, megtették az első lépéseket – akár csak egy szándéknyilatkozat megfogalmazásával is – a víz tisztításához vezető úton. Hogy aztán ez az út milyen hosszú lesz, milyen pénzől lépdelnek tovább, és mi lesz az út végén? Érdekel az valakit? Esetleg a fogyasztót. Hogy aztán a fogyasztó sorsa mennyire érdekli az államot – na, erre naponta látjuk a példákat...

3 megjegyzés:

  1. A vidékünkön mindíg is magasabb volt az arzénszint a vízben a jelenleg előírtnál, hacsak ez a szint nem lépi át a jó ízlés határait (mert ugye tudjuk jól, h mérgező) akkor nincs gond. Ez a fokozott figyelem annak köszönhető, h követni kényszerülnek a tagállamok az eu előírásait, sokszor figyelmen kívül hagyva azok földrajzi és természeti adottságait. Na ennyit erről.

    VálaszTörlés
  2. Minden biznisz. A vízpalackozó cégek lobbyja... Az ivóvizet rendszeresen be kell vizsgáltatni, van ahol szikvíz-palackozó is működik. Vagy az önkormányzat ki akarja adni privátba a vízszolgáltatást, hogy majd ők jobban menedzselik - amire semmi garancia, sőt... egy regionális cég jobban elintézi az adatokat, mint az önkormányzatok egyenként... és még a lakosságnak is drágábba jönne ki...

    VálaszTörlés
  3. Tény: az ivóvíz arzént tartalmaz kicsivel a határérték felett, de tartalmaz... Ezen kívül a sokat vitatott vas és mangán is "esztétikai" gondot okoz.... Meg a nitrátok délebbre, meg a kénvegyületek... A DSP akció sem azért fokozódott, mert a gond a magyarlakta vidéken a legnagyobb és már nem az RMDSZ vezeti az egészségügyet... EZ nem így megy... Az, hogy ők mennyire állnak komolyan hozzá mutatja a tény, hogy az utolsó találkozóra, ahol már határidő is elhangzott jelen voltak a háziorvosok és az önkormányzatok, sem a Vízügyi Hatóság, sem a Megyei Tanács, sem a Prefektúra... Minek: döglött macska, dobjuk az önkormányzat udvarára. Ja a vízügyet még most is az vezeti, aki eddig, kár, hogy csak kampány ügyben jön az Érmellékre, mikor gond van, akkor oldják meg a veréb "vidéki" szavazógépek...

    VálaszTörlés