Piaci nyüzsgés. Az árusok – ha nem mondanák is – arcukról lerí, hogy kontroll-hullám volt a sorok között. Mindenki tudja: a nyuszika és a róka klasszikus konfliktusa a sapka miatt... Az egyik, ruhaneműt kínáló árus mondja, őt azért büntették meg, mert a holmin nem volt román nyelvre fordított címke. Az árut egy fővárosi nagykereskedőtől hozza, aki – bár tudja, hogy kötelező – eleve nem tesz ilyen címkét az árura, mert többe kerülne, mint kifizetni az időnkénti büntetést. Miért nem tesz rá maga? – kérdezem. Minek bajlódjak vele? Ha nem ezért, akkor másért úgyis megbüntetnek, így legalább erre nem dobom ki a pénzt – érkezik a lemondó legyintéssel körített válasz. Majd még egy pillanatra megnyílik a panaszok csatornája: ezen a soron – és végigmutat a szomszédos árusokon – mind 40 és 50 éven felüliek vagyunk, és nem jókedvünkből lettünk piacolók, hanem mert valamihez kezdeni kellett, ha nem akarunk munkanélküliek, meg szociális segélyen élők lenni. Családokat tartunk el, dolgozunk, hajnalban kelünk, utazunk, cipekedünk. Időnként jön a kontroll, és valamiért tuti megbüntet, ha nem fizetek 24 órán belül, a summa duplázódik. Persze mindezt a vásárlók védelmének nevében, az nem számít, hogy esetleg egész nap nem árulok annyit, amennyit ki kell fizetni. Akkor miért dolgozok? És ha abba hagyom az egészet, jobb lesz ha inkább segélyt kérek az államtól? – tette fel a (költői) kérdéseket, amikre természetesen nem tőlem várt választ. Akiktől meg várna, azok füléig nem ér fel a szó a párnázott ajtók mögé. A sokat hangoztatott vállalkozóbarát gazdaságpolitika során mintha a fürdővízzel együtt a gyereket is kilódítaná egyszer–másszor a fürdőmester a hátsóudvarba. Sőt, mintha a teknőben riadtan pislogó egynémely gyerekre eleve nem is tartana igényt...
Ha ellenőrzés van, büntetés is lesz.... (Illusztráció: siraly.it)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése