De lehet, én gondolom rosszul, és nem a hazaiak által kifejtett kevés ellenállás volt a vendégek sikerének titka.
Tizennegyedik éve, hogy focimeccsekről tudósítok (+ elég sokat látok tévében is) de hasonlót még nem láttam: a belényesiek kispadja mellett üldögélt a csapat gyúrója - vagy nem tudom kije - egy hűtőládán, amiből időnként félliteres ásványvizet osztott a játékosoknak, időnként pedig ide-oda rohangált. Először azt tűnt fel, hogy míg korábban a pólóján el tudtam olvasni a csapat monogramját, egyszer csak nem tudtam. Nem én vesztettem el a látásom (szerencsére), hanem rajta volt fordítva a póló. Na, ettől kezdve figyeltem az ipsét. A meccs végéig még legalább ötször hajtott végre mezcserét önmagával - vagyis lekapta a pólóját, ki- (vagy vissza) fordította és újból felvette.
Ezt nevezem babonának.
De ez még semmi. Addig fel sem tűnt, de "talizmánok" voltak előtte a fűben is:
Egy lapos dobozkában egy kis szobor, mellette egy szárított virágokból kötött csokrocska, egy átlátszó tokban pedig egy szentkép. Amikor a csapata helyzetbe került, akkor ő is csak simán - mint más drukkerek - felszökött a helyéről, kiabált, esetleg csúnyát mondott, legyintett, aztán visszaült. Az ilyen előre nem látható helyzetekre ugye nem tudott felkészülni talizmánilag. Ellenben amikor szöglet- vagy szabadrúgás, vagyis pontrúgás következett, akkor féltérdre ereszkedett, és a szentképet is csókokkal halmozta el.
Akik a közelben álltunk, és láttuk ezt az avitt babonaságot, csak mosolyogtunk.
Egészen addig, mig meg nem szerezték a gólt.
A győztes gólt.
Az idegenben szerzett 3 pontot érő gólt.
Látva az Unirea szombati játékát, lehet, be kellene szerezni valami ereklyéket...
