A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Dánia. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Dánia. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. október 13., vasárnap

Röhög az egész... parlament

Ha azt mondom, a parlamentben nagy állatságok szoktak elhangzani, te azt mondod: olyat mondj, amit még nem tudunk. 
Igazad van. Mondok.
Bár az alábbi hír nem a legfrissebb, pár napos, ám mégis üdítően hat most, miközben a magyarországi önkormányzati választások meg a romániai kormányválság és államelnöki választási kampány "mulatságait" éljük.
Ahogy mondani szokás, mindeközben Dániában Mette Frederiksen miniszterelnök beszámolt a parlamentben az általa vezetett kormány azon fontos intézkedéséről, hogy a vadállatok cirkuszi szerepeltetését betiltó rendelkezés értelmében - melyet a dánokhoz hasonlóan több európai ország is bevezetett - megvásároltak négy elefántot, hogy állatkerti körülmények között "megfelelő nyugellátásban részesüljenek". Amikor azonban a miniszterelnök hozzátette, hogy a Lara, Djunga, Jenny és Ramboline nevű elefántok közül utóbbinak van egy elválaszthatatlan jóbarátja, egy púposteve, akit ennek okán szintén megvettek, nem csak ő, de politikustársai is visszafojthatatlan hahotában, mondhatni kacaj-koalícióban törtek ki. A politikusnak arra is volt (humor)érzéke, hogy a bevándorlást ellenző Dán Néppárt képviselőinek külön megköszönje, hogy ők is nevetnek és nem megriadtak a teve neve hallatán, aki... Ali. Bár nem értem, hogy az ITT megtekinthető videóban Mette Frederiksen éppen hol tart mondandójában, engem is elkapott a nevetés. És milyen jól esett, hogy nem acsarkodó politikusokat látok, és egy percig nem gondoltam arra, hogy vannak, ahol még az állatok nyugellátásáról is gondoskodnak. 
                       A dán parlament a jókedvű ülésén (fotó: euronews)

2014. május 11., vasárnap

Már a szakállas nő sem a régi...

Régen a városról falura, faluról városra cihelődő mutatványos sátrának egyik látványossága volt a szakállas nő, úgy mint a bikafejű férfi, vagy a kétfejű gyerek. Fillérekért mutogatták őket, mint a bazári majmot.
Változott a világ, már a szakállas nő se a régi. Ma már a szakállas nő - férfi. Vagyis a fene meg tudja mán'.
Tavaly előtt a második helyen végzett orosz nagymamák csapatán, a Buranovszkije Babuskin élcelődtem, meg ezen az egész Eurovíziós Dalfesztiválon. Ajánlottam, hogy esetleg lehetne indítani Uhrin Benedeket, vagy talán egy kóbor kutya - árva gyerek duót, ami jobban hatna a szavazókra. Tévedtem. Én tévedtem?
Az 59. dalfesztiválon győztesnek kihozott Conchita úr (ahogyan Gundel Takács Gábor műsorvezető nevezte) olyan mint egy elfuserált Barbie baba, akit összerakáskor elnéztek a kínai bérmunkások, és rossz fejet tettek a többi részhez. A mélypont az volt szerintem, amikor a pontok számlálása közben adta a meghatott hölgyet, és puszit is dobott a kamera felé - nem győztem félreugrani a tévé elől.

A díj átvételekor azt nyilatkozta, hogy: "(...) Megállíthatatlanok vagyunk." Na, ettől félek én is.
Nesze neked, Európa. Mindenkit magunkra szabadítunk, mert olyan marha nagyon toleránsak vagyunk.
Magyarország jövőre indíthatná (már csak, hogy ne hagyjam abba az ajánlatokat) a Fekete Pákó - Terry Black alkotta párost, ezzel több pontban is megfelelne a kirajzolódni látszó elvárásoknak.



                Dániában volt a verseny - A győztes fotóját inkább nem reklámozom....