Már a szakállas nő sem a régi...

Régen a városról falura, faluról városra cihelődő mutatványos sátrának egyik látványossága volt a szakállas nő, úgy mint a bikafejű férfi, vagy a kétfejű gyerek. Fillérekért mutogatták őket, mint a bazári majmot.
Változott a világ, már a szakállas nő se a régi. Ma már a szakállas nő - férfi. Vagyis a fene meg tudja mán'.
Tavaly előtt a második helyen végzett orosz nagymamák csapatán, a Buranovszkije Babuskin élcelődtem, meg ezen az egész Eurovíziós Dalfesztiválon. Ajánlottam, hogy esetleg lehetne indítani Uhrin Benedeket, vagy talán egy kóbor kutya - árva gyerek duót, ami jobban hatna a szavazókra. Tévedtem. Én tévedtem?
Az 59. dalfesztiválon győztesnek kihozott Conchita úr (ahogyan Gundel Takács Gábor műsorvezető nevezte) olyan mint egy elfuserált Barbie baba, akit összerakáskor elnéztek a kínai bérmunkások, és rossz fejet tettek a többi részhez. A mélypont az volt szerintem, amikor a pontok számlálása közben adta a meghatott hölgyet, és puszit is dobott a kamera felé - nem győztem félreugrani a tévé elől.
A díj átvételekor azt nyilatkozta, hogy: "(...) Megállíthatatlanok vagyunk." Na, ettől félek én is.
Nesze neked, Európa. Mindenkit magunkra szabadítunk, mert olyan marha nagyon toleránsak vagyunk.
Magyarország jövőre indíthatná (már csak, hogy ne hagyjam abba az ajánlatokat) a Fekete Pákó - Terry Black alkotta párost, ezzel több pontban is megfelelne a kirajzolódni látszó elvárásoknak.

                Dániában volt a verseny - A győztes fotóját inkább nem reklámozom....