GYŐZtünk

Nem szoktam fogadni, de ha mégis rávetemedtem volna, egy kisebb összeget arra tettem volna fel, hogy az elemi kisebbségi osztályokban a román nyelv oktatását szaktanárok hatáskörébe utaló rendeletet belátható időn belül vissza fogják vonni. A tanítóktól vették (volna) el az órákat, mindez politikai, oktatáspolitikai és nem utolsó sorban anyagi vonzatokat is felvetett. Nem részletezem, például IDE kattintva is olvashatóak a részletek, mint ahogyan annak is utána lehet nézni, hogy szólalt fel mindenki ez ügyben, az is, akinek bármi hatásköre van a témában, illetve az is, akinek ugyan nincs, de minden alkalmat meg kell ragadnia, hogy fontos tényezőnek mutatkozzon. A rendelet visszavonásának követelése mellett egyik kérelem volt, hogy mondjon le a tanügyminiszter is - ezek meg is történtek ugye csütörtökön, pillanatokon belül meg is jelentek az on-line sajtófelületeken meg a közösségi médiában a "győztünk"-jellegű hírek, bejelentések. Távol álljon tőlem, hogy kicsinyítsem vagy egyáltalán, bármilyen formában fumigáljam ezt az eredményt, csak csendben jegyzem meg: nem lehet, hogy egy haditerv része volt az egész? Mi van, ha ez az egész rendelet eleve egy figyelemelterelő manőver volt (a figyelmet elterelni sajnos mindig van miről ebben az országban  - is), amellett arra is jó volt, a centenáriumi évben adjon a kormány egyik oldalnak egy fricskát, a másiknál szerezzen egy aprócska jó pontot (aprócskát, tekintettel arra, hogy mégis visszavonták, de megpróbálták). Továbbá eleve tudták, hogy visszavonják, de addig is lehetett kavarni vele, a magyar szervezeteket idegesíteni, aztán tárgyalóasztalhoz ülni, a visszavonás-engedményért kérni valamit. 
Vagy majd kérni. 
Ahogyan a sokat emlegetett A tanú című filmben, amikor unos-untalan Pelikán Józsefet fenyegetik azzal az elvtársak, hogy majd kérnek egyszer tőle valamit. Pelikán kérdésére, hogy "Mit tetszenek kérni?", Virág elvtárs válasza: "Mindent a maga idejében. Fogunk mi még találkozni!" Utóbbi mondatban van is valami fenyegető hangsúly, ami rövid úton be is igazolódik. Valahogy mi is így vagyunk érzésem szerint: időnként történik valami, hogy aztán lehessen kérni valamit. Mert fogunk mi még találkozni.
És némelykor még a "győzelem" érzését is csatolják, bónuszként.

                                                  (Illusztráció: depositphotos.com)