2015. február 5., csütörtök

Tűzifa, ami volt is, nem is

A gondos gazda egy szép téli reggelen szétnézett a pajtában és megállapította: fogytán a tüzelő, ellenben odébb még a tél vége. 
Mit lehet tenni?
Fáért kell menni az erdőbe. A sajátba. 
Nosza, fuvarost fogad, aki annak rendje-módja szerint fel is pakolja a kidöntött szálakat, a deresek neki is szilajodtak az útnak. Alig mentek néhány versztányit, a rend őrei megálljt parancsoltak, igazoltatás indokával. A szekeres azon mód mobiltelefonált a gazdának (áldassék a modern technika), aki lóhalálába érkezett is a birtokot igazoló dokumentekkel. Eddig rendben, de hibádzott bizonyos irat, minek hiányában bizony lopás ténye forog fent, méghozzá ...a saját tulajdonú erdőből. Tettes a fuvaros, akit a "megkárosított" gazda fogadott fel, aki erdőbirtokos voltát igazolta ugyan, de az út közben lévő fával senki nem tud elszámolni. Nosza, a gazda menti a menthetőt, már a bírságot is fizeti, mégse hagyhatja bajban fuvarosát, és lepengeti a kivágottnál sokkal több köbméter árát, meg aztán a törvény betűje nem sérülhet. 
De mi lesz a fával? 
Hát, a bűnjelet elkobozzák. 
Így történt, hogy a fát kivágták, még többe is kóstált az áránál, ám mégsem került a pajtába (mármint a tulajdonoséba biztos nem), de az is igaz, hogy közben a gazda nem fázott. Sőt, többször is leizzadt.

                                                          (Illusztráció: szekelyhon.ro)
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése