A tolerancia párhuzamai

Mielőtt bárki félreértené mondanivalómat: világnézettől függően nevezhetjük parancsolatnak vagy axiómának, de embert ölni bűn/bűncselekmény, bármilyen indokkal is követik el. Szerintem fokozottan az, ha éppen vallási indíttatásra hivatkozik az elkövető. A Franciaországban történtek természetesen felbolygatták a világot és már (sajnos) talán az is természetesnek mondható, hogy ezt a felbolydulást kihasználva olyanok is "szélirányba" állnak, akiknek mindegy mi történik, csak hangoskodni lehessen. Remélem újságíróként nem kell különösebben bizonygassam, hogy számomra a sajtószabadság fogalma mit jelent, tehát az e mellett napok óta sorjázott érveket sem kell elismételnem. Azonban a joggal felháborító gyilkosságok olyan kérdést is felvetnek, melynek vállalása ezekben a napokban szinte eretnekséggel ér fel: a sajtószabadság és az erkölcs határvonalai vajon olyan párhuzamosak-e, melyek csak a végtelenben találkoznak? E helyen jelentek meg már olyan gondolataim, melyek nyomán némely olvasói reagálások túlzottan liberálisnak kárhoztattak, nemzeti érzéseimet kérve számon (mintha a kettő kizárná egymást). Most nem lennék meglepve, ha talán éppen ők liberálisabb szemléletet tanácsolnának. Vajon mennyire lennének toleránsak irányomban, ha az ő vallásukat, tisztelendőjüket/tiszteletesüket, püspöküket karikírozó, vulgáris rajzot készítenék (már ha tudnék), és előfizetnének-e lapunkra* továbbra is, ha annak megjelenését a főszerkesztő még engedné is? Nem győzöm hangsúlyozni: a gyilkosság bármilyen formája bűncselekmény. Ezért nagyon helyes a milliós tüntetés, a több tucatnyi államfő a tüntetők élén példamutató. Sőt, az összekulcsolt karjuk jelezte összefogást talán már korábban meg kellett volna ejteni, mielőtt a kultúrák keveredése és kavarodása olyan méreteket ölt, hogy a párizsihoz hasonló vérengzés bármikor, bárhol megtörténhet. És a hangsúly már sajnos a bármikoron és a bárholon van.
(*Bihari Napló) 

                           Államfők, politikusok a párizsi tüntetés első sorában (fotó: eszak.hu)