Hol van a kutya elásva?

Olvasom, a nagyváradi állatkertben is örökbe lehet fogadni állatokat. Nagyszerű kezdeményezés, pártolni az intézményt, különösebb kötelezettség nélkül. Erről jut eszembe, a minap egy ismerős képet tett közzé a Facebook-on, melyen az látható, amint legalább 8-10 kóborkutya "bandázik" Érmihályfalva központjában (ami nem kirívó eset más városok, községek vonatkozásában sem). Ahogyan az annak idején nagy vihart kavart, a romániai törvényhozók elfogadták tavaly azt az állatvédelmi törvényt, mely lehetővé teszi a "kóborkutya-kérdés" kezelését - hogy jól vagy rosszul, nem tisztem eldönteni. A törvény alapján a helyi önkormányzatnak lett és van is érvényes szerződése egy céggel, mely időnként úgymond begyűjti az éppen begyűjthető kóbor állatokat, hogy aztán saját hatáskörében járjon el velük. Tehát például egy darabig tartja őket, amíg az esetleges gazdák vissza is kaphatják. Lényeg: a kóborkutyák valahogyan mindig "újratermelődnek". Ki döntheti el, kinek van igaza? Annak-e, aki a gazdátlan állatokat megsajnálva pótgazdaként eteti azokat utcán, kapualjban, mintegy hozzájárulva szaporodásukhoz, vagy azoknak, akik gyerekeiket féltik az állatok esetleges támadásaitól? Kutya egy helyzet, hiszen akármelyik fél mellett állást lehet foglalni, miközben a másiknak is igaza van. Azt azonban ki merem jelenteni, hogy az emberi felelőtlenség jelentősen felelős. Például, amikor a megunt állatokat utcára teszik. Különösen aktuális ez így, karácsony idején, amikor divat kis "cukimuki" kölyökkutyákat (vagy bármilyen más állatot) ajándékba adni, ráadásul sokat ingyen is ajánlanak. Aztán a cukorfalat kinövi a szobát, és máris az utcán (erdőn, mezőn) pislog a világba. Na, ilyen "gazdákhoz" igazodva mondja az idén áprilisban újraírt (republicat) állatvédelmi törvény, hogy 1000 - 3000 lejes bírsággal sújtható, aki ebek harmincadjára juttatja állatát. Már, ha rajtakapják, vagy bizonyítható. Tehát nagy valószínűséggel marad továbbra is az emberségre apellálni állatügyben.