Üljön át

Ritkán látott, Magyarországon élő ismerősömmel beszélgettem a minap. Elég hamar szóba került a politika is (sajnos), és korántsem mondható manapság szokványosnak (ismét sajnos), hogy az én határon túli, és az ő "anyaországi" véleménye nem különbözött (legalábbis nem számottevően). Kapcsolódó téma volt a nemég elvonult árvíz "lefolyása", ennek apropóján jutott eszébe, és meg is mutatta a telefonjában azt mai napig őrzött sms-t, melyet egyenesen a belügyminisztertől kapott még márciusban. Akkor a hó szándékozott elárasztani az ország egyes részeit. Az sms valahogy így szólt: Segítünk! Ha elfogyott kocsijából az üzemagyag, üljön át egy másik gépjárműbe. Ismerősöm, mint mondta, megtisztelve érezte magát, hogy a belügyminiszternek megvan az ő telefonszáma, és nem spórolt az sms árával. Másrészt, ha megvan neki a telefonszáma, akkor azt is kellett volna tudja, hogy ott, ahol ő lakik, nincs "hóhelyzet". Ennek folyományaként furcsán adta volna ki magát, ha az üzemanyagtartálya kiürülésekor egyszerűen átült volna egy vadidegen kocsijába, hogy: na, itt vagyok, a belügyminiszter küldött. Belátom, utóbbi valójában nem is történhetett volna meg, mivel ismerősömnek nincs is kocsija, de kicsire nem adunk, mindent egy belügyminiszter sem tudhat. Összességében: jó érezni, hogy egy miniszter személyesen odafigyel minden állampolgárra. Arról nem is beszélve, hogy akkoriban ezzel olyan sok poénra alkalmat adott, hogy már azok átmelengették az ember szívét-lelkét (már, ha nem eleve otthon ült a melegben a hótorlasz helyett).

                                                 2013 márciusában...