Nagyváradi főutca.
Rekkenő hőség.
Persze van, akinek ilyenkor is dolgozni kell.
Például azoknak a reklámozóknak, akik egy kozmetikai cég prospektusát,
és egy kis doboznyi készítményét nyomják a járókelők markába.
Mosolyognak, udvariasak. Ahogy kell.
Közeledik egy fakabát. Láthatóan nem bízza a szerencsére, hogy az egyik
ilyen fiatal lány őt is becserkéssze, mert az vagy igen, vagy nem.
Már viszonylag messziről odaszól neki, mellőzve az udvariassági
sallangokat (mint például köszönés), célratörő tömörséggel, hogy: mit
osztogatsz?
A lány meglepődik, bizonyára nincs hozzászokva, hogy őt szólítsák meg,
és nem viszont. Meg a tegeződés hallatán talán régi ismerősei arcképei
között is lapozgatott hirtelen.
Mondja, hogy mit.
Na, adjál csak nekem is vagy hármat - hangzik a tányérsapka alól, olyan
hangnemben, ami nem feltételez ellentmondást, és korántsem olyan
"finom", mint vélhetően a dobozkában lévő krém.
Mindez kb. 10 másodperc alatt zajlott le. Ugye, milyen pillanat alatt be lehet szerezni a vásárfiát?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése