Szóval, egy szép nyári napon bizonyos lépcsőházban eldugult a lefolyó. Napokig tartott, mire a lakók kedves közössége (szándékosan nem lakóközösséget írtam) ráeszmélt, hogy sz@rban vannak, a szó minden értelmében. Ehhez hozzájárult az említett évszak is, mely komoly szagot kölcsönzött a látványhoz. Lakóék nem kapkodták el, de mikor végre elhatározták magukat, már ment minden, mint a karikacsapás. Volt törés-zúzás, lapátolás, káromkodás - minden, ami ezzel jár. A szakik megtalálták a baj okát, az eldugult cső egy darabját ki kellett cserélni a földszinten. Semmi gond. Előzőleg megkérték az illető lépcsőház lakóit, hogy amíg ez megtörténik, ugyan tartóztassák már meg magukat mindenféle ürítéstől, történjen az bármilyen formában akár a konyhában, akár a fürdőszobában. Talán ha 10 percről volt szó.
Kedves olvasó! Szerinted a lakók mindegyike eleget tette a kérésnek? Na, jó, belátom, a kérdés túl átlátszó. Akkor inkább tippelj arra, hogy az említett 10 percből mennyi telt el, mire megérkezett az első "küldemény"? Ha azt mondod, hogy 3 - 4 percen belül, amikor a régi csődarab már-, az új pedig még nem volt a helyén, akkor nyertél, jutalmul pedig nem mondom meg, mi ömlött rá a gödörben álló munkás gumicsizmájára, csak annyit árulok el, hogy valamelyik fürdőszoba "ülőhelyéről" indították útnak... A népi bölcsességet alapul véve az illető munkásnak - aki belelépett - további szerencsét ígért a szituáció, igaz, neki akkor éppen nem ez járt a fejében. A javítás azóta befejeződött, de ha még elhúzódott volna, az én mesém is tovább tartott volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése