Miközben
a média ontja ránk az ilyen-olyan bűnesetek taglalását, a
filmeket nézve pedig már egyenesen bűnügyi helyszínelőknek
érezzük magunkat, elhisszük, hogy velünk, szeretteinkkel,
ismerőseinkkel a képernyőn látottak nem történhetnek meg:
emberrablás, drogterjesztés, zsarolás, betörés, erőszak csak
messze tőlünk, valami gyakorlatilag megfoghatatlan térben létezik.
Aztán, amikor jön a kijózanító pofon, csak kapkodjuk a fejünket:
betörtek a szomszédba, egy közismert személyt meggyilkoltak, egy
ismerős fiatalról kiderül, hogy drogos. Szinte nincs olyan nap,
hogy ne érkezzen rendőrségi közlemény: eltűnt személyt
keresnek. Közhely azt mondani, hogy a modern kor kiölte az
emberekből az együttérzést, holott ez a kor saját vívmányaival
lehetőségeket is teremt a jószándék mellé, például a
világhálós közösségi oldalakon pillanatok alatt szerveződnek
önkéntes kereső/figyelő csapatok, terjed az információ. A
legjobb védekezés persze mindig a megelőzés, ám legyen szó
előrelátásról, vagy segítségnyújtásról, mindenképpen a
törődés a kulcsszó, az egymásra figyelés, mikor mérlegre kerül
ki a barát, a segítőkész ismerős. Az a bizonyos út - lélektől
lélekig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése