Választók a trambulinon

„Megállítjuk a tolvajlást. Megmentjük Romániát.” Ez az a választási szlogen, amiről elsőre azt hittem, nem jól olvastam, és félreálltam az autóval az út szélére, hogy gyalog visszamenjek, újraolvasni.

Jól láttam.

Ugyanez a párt ígér 20 ezer eurót/fő vállalkozások indításához, 200 ezer új lakást a szegényeknek, és a törvénytelenül szerzett vagyonok elkobzását. Mondjuk utóbbi nem lenne butaság, sőt, a pártvezetők magukon kezdhetnék a sepregetést. De kabaréba illő választási ígéretekért nem kell nekünk, magyaroknak sem a szomszédba menni, gondolok itt azokra a „tervezetekre”, melyek kivitelezéséhez éppen azoknak a románoknak a bólintására lenne szükség, akiket inkább magunk ellen mozgósítunk ezzel. Eszembe jut, hogy két évvel ezelőtt a BestiFlokkurinn (Legjobb Párt) nevű, a helyi politikai állapotok kifigurázására alapított formáció jutott többséghez a helyhatósági választásokon Izland fővárosában. Ők viccnek szánták bevallottan képtelen ígéreteiket, ám ott van annyi politikai–közéleti kultúra, hogy még ezt is megengedték magunknak. Nálunk ellenben az a vicc, hogy a fantazmagóriákat komolyan tálalják, és ezzel akár még tekintélyes parlamenti jelenlétre is számíthatnak. Komolyan mondom, úgy érzem magam, mint azok a malacok, „akiket” a minap láttam a tévében: egy kínai gazda tanította be röfögőit, hogy 3 méterről vessék magukat naponta többször is vízbe.

                                                                                           (fotó: borsonline.hu)

A tornától állítólag finomabb a húsuk, és a falu idegenforgalma is megzsendült. Hát, kb. minket is ennyire vesznek egyesek komolyan: terelnek a trambulin vége felé, hogy ugorjunk bele a kampánytenger mélységébe, aztán vagy ki tudunk úszni, vagy nem. De az már a mi bajunk, lényeg, hogy menjünk, ugorjunk. Reméljük a húsunkra – legalábbis szó szerint – még nem pályázik senki...